Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: Búcsújáráshoz kapcsolódó ponyvanyomtatványok a nógrádi térségben

A nógrádi vidék legnagyobb búcsújáróhelye Mátraverebély-Szentkút, mellette a megyén belül kisebb vonzáskörzetű kegyhelyek a következők: Ecseg, Hasznos, Drégely-Hont-Csitár, Ipolytarnóc, Lőrinci, Karancs-hegy, Karancsság, Nógrádszakái, Rimoc, Szanda-Szentpéterhegy, Érsekvadkert, Szécsény. A történeti Nógrád megye területén található Fülek (Fil'akovo, Szl.), Kékkő (Modry Kamen, Szl.) és Videfalva (Vidin). A nógrádi nép által kedvelt, nagy tömegeket vonzó búcsújáróhely: Eger, Egerszalók, Gyöngyös, Lőcse, Máriabesnyő, Márianosztra, Máriapócs, Péliföldszentkereszt, Vác és Zólyom-Óhegy. A távolabbi vidékek, a külföld kegyhelyei közül elsősorban Sasvárt (Sassin, Szl.), Selmecbányát (Banská Stiavnica, Szl.), Mariazellt és útközben Annaberget (Au.) keresték fel szívesen.

(18) A helyi előénekesek, búcsúvezetők vizsgált ponyvagyűjteményeiben is - a fentebb említett, több helyen alkalmazható nyomtatványokon kívül - elsősorban e búcsújáróhelyek kiadványai találhatóak meg. Várközi Pálné Rigó Julianna (Szécsénykovácsi, Kováőovce, Szl.) 62 darabból álló ponyyagyűjteménye Mátraverebély-Szentkúthoz három füzetet tartalmaz és ezenkívül Eger, Selmec, Kékkő, Karancsság és Vác kegyhelyeihez találhatóak kiadványai. Boroznaki Pál karancslapujtői búcsúvezető nagyobb terjedelmű hagyatéka hat mátraverebélyi, két egri és két máriapócsi füzet mellett Karancsság, Karancshegy és Máriabesnyő kiadványait tartalmazza A nagyobb vonzáskörzetű kegyhelyek nyomtatványainak gyakoribb előfordulásai valószínűleg ezek szélesebbkörű kiadói tevékenységével magyarázhatóak. Az összegyűjtött ponyvakiadványok számbavételekor megállapíthatjuk, hogy egyelőre nem minden Nógrád vidéki vonzáskörzettel bíró búcsújáróhelyhez találtunk ponyvakiadványt. így például Ipolytarnóc, Lőrinci, Fülek, Lőcse, Zólyom-Óhegy vagy Videfalva esetében. E kegyhelyek is rendelkezhettek búcsús kiadványokkal és a későbbi gyűjtőmunka során előbukkanhatnak még idekapcsolódó megőrzött darabok. Mátraverebély-Szentkút kultusza a XVIII. század folyamán bontakozott ki. Nyomtatványai között a legnépszerűbbek közé tartozik: A mátraverebélyi / Szentkúti Völgy /Lilioma /Irta Varga Lajos I Eger I Nyomatott az Egri Nyomda Részvénytársaságnál. A kötet 1893 és 1898 között több kiadásban jelent meg. Elterjedését biztosította az Egri Nyomda Rt. reklámtevékenysége és a kegyszerárusok terjesztői munkája. Ezt tanúsítja a nyomdához írott megrendelőlevelek nagy száma, amelyekből kiderül az is, hogy Varga Lajos e kiadványa a nem túlságosan olcsó ár ellenére vált közkedveltté a búcsújáró nép körében: „Tisztelettel kérem legyen szíves lehetőleg postafordultával értesíteni, hogy a Mátra Verebélyi Szentvölgyi lilioma czímü r.k, imakönyv ára mennyi (megjegyzem, hogy vászon kötésű) ha egy koronán felül nincs akkor kérem azonnal 12 darabot után vét mellett küldeni."^ A levélben a terjesztő-megrendelő által is imakönyvnek nevezett valóban könyv-formátumú, 208 oldalas kiadvány a mátraverebélyi szentkút eredetének legendái elbeszélése és az útközben mondandó énekek után az egyes ünnepekhez, a búcsújárás egész évi időszakára kiterjedő kultusz alkalmainak megfelelően, (Gyümölcsoltó Boldogasszony napjától /márc. 25./ a Szeplőtelen Fogantatás ünnepéig /dec8./) közöl énekeket, majd a búcsúra menők útjába levő felszentelt helyeknél végzendő ájtatosságok következnek. Emellett tartalmaz a hét egyes napjain a kegyhelyen végzendő ájtatosságokat és különféle alkalmi énekeket és imákat is. Ez a tematika és a szövegek stílusa jól megfelelt a nép igényeinek és biztosította használatának folyamatosságát. Nemcsak búcsújáráskor alkalmazták, hanem a helyi, templomi közös ájtatosságokon is énekelték a bennefoglalt ünnepek szövegeit. Még napjainkban is több helyütt használatban van. A már említett etesi előénekes (Máté Péterné Sirko Gizella sz. 1915.) például 1996. nyarán is ebből vezette a templomi imádkozást Nagyboldogasszony (aug. 15.) ünnepén. A már szintén többször említett, elődjei révén Nagyorosziból elszármazott jászsági búcsúvezető szentember, Orosz István ponyvafüzetei szintén igen népszerűek. Legtöbb búcsúséneke a verebélyi és az egri csodatevő Mária kegyhelyeit magasztalja gazdag változatokban. Bálint Sándor megállapítása szerint a verebélyi kegyhelyhez szinte minden esztendőben ké-154-