Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Horváth István: Szellemiség és magatartás (Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékezete Vahot Imre: Losonczi Phőnix c. könyvében)

Öröm töltheti el az olvasót, hogy Arany János szép költeményét, a Családi kört e kötetben olvashattuk. A csatában elesett barát - Petőfi - szorongató emléke is megjelenik, amelyre a „béna hazafitól" is tudakolja, hiszen „Három éve" múlik, hogy utána kérdez/ ' Vahot Imre közreadta Nagy Iván Báthoryak jelleme c. tanulmányát, amely olvasatomban a királyi-uralkodói körök lelki, habitus és karakterbeli viszonyait elemezte, egyértelműen az osztrák házra átvetíthető módon. Nem tartom véletlennek, hogy a történész kortárs Szilágyi Sándor - lehet, hogy éppen ezért - bírálta a tanulmány mondanivalóját.'

37

' Kuthy Lajos: Az ifjú császár címet viselő novellája címében is egyértelmű utalást vélek. Az ismeretlen cserkesz drámája, hordozza a témánkhoz kapcsolódó mondanivalót, de az egész mű eszmeiségére is jellemző az alábbi gondolat. A hős „a halovány bizánci hercegnőt" legyilkoló Mohamed szultánnak kiáltja oda: „ Te kegyelten vagy szultán - oly ifjú és mégis kegyetlen " - mondatában három éve trónra került Ferenc Józsefre, a szabadságharcosokkal, politikusokkal leszámoló osztrák császárra utalást könnyű felfedezni.

(38) A könyv utóélete és értéke A Vahot Imre szerkesztésében megjelent kötet megítélése ellentmondásos volt. A kortársak közül sokan indokolatlanul nagy vagyon megszerzésével vádolták a szerkesztőt, a Pesti Naplóban megjelent cikk névtelen írója egyenesen „számadásra" szólította fel.

(39) A későbbi megnyilatkozások elálltak a gyanúsítgatástól, az irodalomtörténet, az általános - lexikon - irodalom egyaránt sikeresen minősítette - szakmai - irodalmi és anyagi értelemben is - a vállalkozást. Vahot Imre a támadások hátterét, csak később tudta meg Jeszenszky Samutól, aki akkor Losonc polgármestere volt. Ő „lebbente föl" n „mély és vészteljes titok gyászfátyolát". A vádló pedig nem volt más mint a losonci izraeliták rabbija. Az okát abban látta a polgármester, hogy „a bosszú, az irigység, amiért a Losonci Phönix szerkesztője csak a losonci keresztények részére tett könyve jövedelméből alapítványokat, s csupán az izraelitákat zárta ki a közönség részvétének e kegyadományából. " Vahot azzal védekezett, nem tudatták vele az izraeliták városi jelenlétét is, mentegetőzve fűzte hozzá: „különbség nélkül minden vallásfelekezetü szegény szoigalmas tanulófiúk részére akartam ösztöndíjat alapítványozni. "A polgármester úgy vélte, hogy lényegében a zsidó hitfelekezet tagjai az újra épülő városba „csak akkor kezdtek szállingózni, s titokteljes maguktartásával gyülekezni, s még akkor iskolájuk, templomjuk sem volt, csak rabbijuk. "

(40) Vahot a kötet megjelenését követően - 1851. július 6-án - látogatott Losoncra, amikoris részletesen beszámolt a könyv kiadásának körülményeiről, a gátló tényezők jelenlétéről. így tudhattuk meg, hogy csak a „professionárius írók" kaptak díjazást, kötetenként összesen 500 Ft-ot,

(41) hogy sok könyvárus önzetlenül vett részt a terjesztésben. A könyvek befolyt jövedelméből - összesen 4000 pengőforintból - Vahot „örökalapítványokat" hozott létre. A losonci kisdedóvó alapítvány részére 2000 pengőforintot helyezett el kamatra, „Losoncz város t. elöljárósága által biztos helyre. " Úgy vélte, hogy a kisdedek nevelésében az „óvodáknál átalan véve hasznosabb, életbevágóbb gyámintézet nem létezik. " A kamatból kellett az óvónő bérét biztosítani. A „közérdekű, minden vallás, rang és osztálykülönbséget kizáró" intézettől elvárta „a gyámoltalan árvák testi, leki megóvását, elemi kiképzését, s a szülék terhes gondjai és bajainak megkönnyebbítését." A Kubinyi Ágoston által - a saját könyveinek adományozásából léterhozott losonci közkönyvtár részére ezer pengőforintos alapítványt hozott létre. Ennek kamataiból kellett fizetni a könyvtárost. Az alapító rendelkezés a „losonci köztanodák érdeke is összekapcsoltassék" elvet is megvalósítandónak kívánta, ezért a felügyeletét „a közoktatói tanszékhez" rendelte, és Homokay Pál tanárt bízta meg a feladat szakszerű ellátásával. A köztanodák munkájának megsegítésére 600 pengőforintnyi alapítványt létesített „a losonci katolikus -128-