Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Horváth István: Szellemiség és magatartás (Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékezete Vahot Imre: Losonczi Phőnix c. könyvében)

nép hazafiságának áldozatja" lett. Ennek kimondása - tekintetbe véve az időpontot - bátorságra utalt.

(1) A vármegyei választmány állásfoglalása nem volt az egyedüli. Ahogy az országban elterjedt a Losoncon történtek híre, sokfelé megmozdult a segítő szándék. Elsőként Rimaszombat és Szécsény városa nyújtotta segítő kezét. Az ország akkori vezetése húzta-halasztotta a segélyezési kötelezettségének teljesítését, mígnem aztán a Besztercebányán székelő, de Nógrád megyére is kiterjedő hatósági jogokkal felruházott császári és királyi biztos Andreánszky Gábornak a Magyar Hírlap 1850. július 4-i számában meghirdetett felhívása mozdította ki az ügyet álló helyzetéből. Andreánszkyról mindenki tudta, hogy meggyőződéses aulikus volt. Állásvállalása is bejátszott, hogy őt is „muszkavezetőnek", azaz a magyar ügy elárulójának tekintették.

(2) A Losoncot megsegítő akciójával mindkét nézetet valló csoport ellenérzését csöndesítette. Tudunk arról is, hogy az 1851. április 10-én a helyhatósági kormányzói székbe került báró Geringer Károlynál a vármegye nevezetes családjai, a losonci illetőségű Gyürkyek és Szilassyak országos ezüst sorsjátékot jártak ki.

(3) A többféle, Losoncot megsegítő akciók sorozatához kapcsolódott a vállalkozó szellemű szerkesztő Vahot Imre, amikoris több kötetesre duzzadt könyvének kiadásával a kultúrát is segítségül hívta a városi élet megindulásához, felvirágzásához. Akciójával az összes befolyt segélypénz - 19.529 Ft - közel egynegyedét teremtette elő. Állítása szerint a kötetnek 2000 előfizetője volt országszerte.

(4) Nemcsak a szerkesztő-író Vahot Imre volt szokatlan célú, a megvalósulás eredménye sem elhanyagolható. Most nem is elsősorban az anyagi haszonra gondolok, - bár az sem volt elhanyagolható - hanem arra, hogy kezdeményezésével példa nélküli esetet produkált és példát mutatott - mutat - a sikeres kulturális vállalkozásra is. Hasonlóval csak Eötvös Józsefnek az 1838-as pesti árvízkárosultak megsegítésére megjelentetett un. Árvízkönyve kísérletezett. A jó cél érdekében kora sok jelentős - olykor a legjelentősebb - magyar íróit, költőit tudta megszólaltatni. így a számukra biztosított nyilvánossággal nemcsak rajongóikat nyerte meg, hanem az általános közfigyelmet is Losoncra és magára irányította. Tudvalévő, hogy a Losoncot ért sérelem és veszteség okozói az osztrák császár szövetségesei, az orosz cár katonái voltak, akik fölött a politikai szövetségesi akarat uralkodott. Ha csak a sérelem okozta sebek bemutatására vállalkozott volna ez már akkor - alig két évvel a világosi fegyverletétel után - is bátor tettnek minősíthető. Ha pedig az alkotók sorát tekintjük át, akkor kiderül számunkra, hogy többnyire protestáns alkotókat - gyakran evangélikusokat - szerepeltetett, közülük is többnyire olyanokat, akik az 1848-as forradalom előkészítésében, a forradalom és szabadságharc idején a független magyar kormány érdekében tevékenykedtek. Összefoglalóan: úgy vélem az előzetesen elmondottak is jelzik nemcsak a nógrádiak számára tanulságos esettel találkozhatunk Vahot könyvkiadása kapcsán, hanem még ma is szélesebb körben is, érdeklődést válthat ki a száznegyvenkét évvel ezelőtt megtörtént kultúrhistóriai esemény. Vahot Imre és Nógrád kapcsolata A Vahot család nem nógrádi eredetű. Az ősök a magyar felvidéken, Turócz vármegyében voltak várjobbágyok.

(S> Vahot Imre 1820. február 25-én Gyöngyösön született evangélikus családban. Apja a herceg Eszterházy család ügyésze volt. A helyi katolikus iskolában kezdte tanulmányait, 1831-től azonban már az eperjesi evangélikus iskolában folytatta azokat. Jogászként elsősorban a magyar nyelv és irodalomról tartott előadásaival hívta fel magára tanulótársai és tanárai figyelmét. A Lovassy László és társai elleni tiltakozás és fáklyásmenet szervezése miatt a hatóságok számára is érdekessé vált. Rövid időre bebörtönözték. 1838-ban került Pestre joggyakor-120-