Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

A legmagasabb rendfokozatot és beosztást Kökényessy Szaniszló érte el, aki ezredes és a szabadságharc legkiválóbb magasabbegységének, a Damjanich, majd Leiningen tábornok parancsnokolta III. hadtestnek az egyik hadosztályparancsnoka volt. Korának országosan ismert és ünnepelt tisztje volt Sréter Lajos, aki 1848 őszén az elfogatása esetén biztos halált vállalva Csehországból hazahozta huszárait a hon védelmére. О az emigrációban is jeles szerepet játszott. A magasabb parancsnokok közül fontos szerep jutott még Károlyi Miksa alezredesnek. О 1849 májusában a bánsági hadszíntéren dandárparancsnokként elért sikeréért megkapta a katonai érdemjel 2. osztályát, melyet csak kiemelkedő fegyvertényért adományoztak. A honvédseregben törzstiszti rendfokozatot elértek többsége valamint a honvéd századosok egy része 1848-ig a császári-királyi hadsereg aktív tisztje volt. A főtisztek, ahogy akkor a századosokat, főhadnagyokat és hadnagyokat összefoglaló nevükön hívták, között három másik réteg dominált. A császári-királyi hadseregből átjött altisztek, az úgynevezett jurátos-ifjak, valamint a hivatalnokok kategóriája. A jurátusoknak a jogi tanulmányokat folytató, vagy azt frissen végzett fiatalokat hívták. Tágabb értelemben azonban a jurátus ifjúsághoz tartoztak az egyéb magasabb iskolai tanulmányokat folytató ifjak - műszaki-, teológus-, orvostanhallgatók, stb. - is. A hivatalnokok pedig általában vármegyei tisztségviselők, uradalmi gazdatisztek voltak. Ez utóbbiak között viszonylag jelentős volt az egykori „hadfiak" - vagyis a császári hadseregben korábban huzamosabb ideig szolgált tisztjelölteknek a - száma. A honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei között jóval magasabb volt a nemesi születésűek aránya, mint más megyék esetében. Ennek egy speciális oka volt. Az, hogy a nógrádi származású tisztek nagyobb fele a Nógrád megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj tisztjeként lett honvédtiszt. E zászlóalj tisztjeit pedig annak idején úgy választották - melynél pedig a tekintély-elv, tehát többnyire a nemesi származás érvényesült. A nógrádi tisztikar döntő hányada a magyar etnikumhoz tartozott. Voltak köztük azonban a németek - Baumgarten, Lenk, Lestach, Rosemann, Spindler -, és a szlovákok Ondrejovics, Pletrich, Suska - is. A megyebeli zsidóságot Kohn Emil és Schwarcz Fülöp hadnagy képviselte. A tisztikar Nógrád megyei része általában jól megállta a helyét. A tisztek zömének neve ott szerepel a különböző fegyverletételi listákon, ami azt bizonyítja, hogy többségük végig, az utolsó pillanatig kitartott kötelessége mellett. A szabadságharc folyamán hősi halált halt Csikány Ferenc és Révész László százados, valamint Hamar Ernő főhadnagy. E szám azonban valószínűleg magasabb lehetett, mivel több tisztről nem maradt fenn a szabadságharc utáni időből adat. A szabadságharc leverése után a nógrádi tisztek a honvédsereg tisztikarának általános sorsában osztoztak. Négyen közülük - Károlyi Miksa, Kökényesi Szaniszló, Thomka Ferdinánd és Veres István -, mint volt császári-királyi tisztek hadbíróság elé kerültek és várfogságot szenvedtek. Harminckettőt pedig hosszabb-rövidebb ideig közlegényként beosztottak a császári hadseregbe. Megint mások, így Sréter alezredes, Benczúr őrnagy és br. Balassa főhadnagy az emigrációt választották, míg az itthonmaradottak egy része - például Márkus László főhadnagy - bekapcsolódott az itthoni önkényuralom-ellenes aktív ellenállásba. Sorsuk, rövid életrajzuk „katonás sorrendben" - azaz rendfokozatuknak megfelelően az alábbiakban következik. -//-