Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Praznovszky Mihály: Motívumok Mikszáth Kálmán 1848-as képéhez

mi díszletek közötti eljátszatása. A fekete fogat a palóc nép babonásságának ábrázolásához választja hátteréül 1848-at. Talán legteljesebben a Jókai életrajzban ír 48-ról, de ebben elsősorban a forradalmat megvívó márciusi ifiakról ad találó és szemléletes képet. Ugyancsak e korhoz kell csatolnunk a megtorlás éveivel kapcsolatos írásait is, amelyekben azért elsőrendű motívum a szerelmi cselszövés, az anekdota mint pl. a Krúdy Kálmán csínytevései, Az utolsó oligarcha, A mi hőseink, Az amerikai nyulak, amelyekben egy mondatával mintha önmagát igazolná: „a magyar ember, bármilyen párton legyen is, mind rebellis. "

(39) Publicisztikájában is helyet kap 1848 emléke. Számos írásai közül kell kiemelnünk az egyik legutolsót, az 1908-ban írt Március tizenötödike címűt.

(40) Mintha ebben sajátságos összefoglalását kapnánk annak a bonyolult viszonynak, amely az írót a nemzeti történelem nagy eseményéhez fűzi immár élete alkonyán, annyi politikai tapasztalat birtokában. A forradalom napjával összefüggő líra, meghatottság és pátosz csak egy pillanatra villan fel: „máshol egy kalendáriumi nap - nekünk egy varázsszó". Az irónia csak pillanatokra deríti fel a sorokat. A maga sajátos szemléletével összefoglalja e nap eseményeit, a 12 pont összeállításánál írja le, hogy a tervezett követelések közül egyet törölni kellett, mert véletlenül kimaradt a Nemzeti Bank követelése. „ ... azt pedig nem lehet elengedni, mert szabadsághoz nem árt egy kis aprópénz. " De mindezeket háttérbe szorítja immár eluralkodó kiábrándultsága, amely csak látszólag szól a fényes márciusi nap egyre távolodó eseményének s a jelenvaló kiábrándító mivoltának. Március 15 mára nem más, mint kötelességszerűen megünneplendő nap: „ ... a lankadó magyar belemártogatja lelkét évenként egyszer a március 15 emlékeibe, és azt hiszi, hogy megint erős és újra kezdheti a gyengeségeket. " Nem kevésbé hiteles és fontos az írás végső summázata sem, amelynek állandósultságát a nyilvánvaló párhuzam kézenfekvőssége miatt sem említjük: A márciusi ifjak „ ... nem fontolgattak semmit, hanem nekivágtak, és megcsinálták március tizenötödikét, egy verssel és egy pár csörömpölő jurátus-karddal. S mi most is abból élünk. " -117-