Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Repetzky Ferenc kormánybiztos, a seregszervező

/ ső-magyarországi védsereg első századában 135 közvitéz, 4 őrvezető, 8 tizedes, 1 őrmester, 1 alhadnagy és 1 főhadnagy volt.

(42) A nógrádi védsereg valójában a kormánybiztos belső rendfenntartó, katonai erejeként tevékenykedett. A jelentősebb kormánybiztosi intézkedések végrehajtását a védsereg tagjaira bízták, és ők adták a végrehajtáshoz, újoncozáshoz szükséges karhatalmi erőt is. 1849. július 11. után a Komáromból visszavonuló magyar fősereg Nógrád megyén keresztül Balassagyarmaton és Losoncon át Rimaszombat - Tokaj irányába haladt. A fősereg július 17-én Balassagyarmatra érkezett, de 18-án már Szécsényben és Ludányban táboroztak. 19-én hajnalban az egész honvédtábor útra kelt, és reggel Losoncra érkeztek, ahonnét Görgey még aznap Rimaszombatra tette át főhadiszállását. A cári előhadak július 18-án Balassagyarmatot, 19-én Szécsényt, 20-án pedig Losoncot szállták meg. A Balassagyarmat körül táborozó 25-30 ezer főből álló cári haderő július 19-én felhagyott Görgey seregének üldözésével és Becske-Nógrádbercel irányába délnek elvonult, sőt július 23-án Losoncról is kivonták a csapatokat. <

43) A magyar honvédség második visszavonulása is gyors ütemben történt, július 21-én az utolsó magyar katona is elhagyta a megye területét. Július közepén kapott parancsot Freyburg Lajos, a nógrádi nemzetőrök parancsnoka, hogy nemzetőreivel szállja meg a kriváni tábort, és zárja le a Losoncról Zólyomba vezető utat. Freyburg 1200 felfegyverzett és 1200 kaszás népfelkelővel, 1200 kapás nógrádi paraszttal és a nógrádi, gömöri, zempléni gerillák mintegy 700 főnyi seregével, összesen több mint 4000 emberrel megszállta a kriváni útszorost. A tábor nyolc napig állt fenn, vagyis amíg Görgey a magyar főerőkkel keresztülvonult a megyén. Ez a nemzetőr tábor nem tudta volna a támadó orosz erőket feltartóztatni, de a tábor létszáma óvatos megfontolásra késztette Grabbe tábornokot.

<44) Repetzky Ferenc ez idő alatt Kossuthnál volt, majd július 24-én, a cári csapatok kivonulása után visszatért Losoncra. Nógrád megyében 1849 augusztusában és szeptemberében mindazokon a területeken, ahol nem állomásozott jelentős császári katonaság, fennmaradt a magyar uralom. Augusztus végén, két héttel a világosi fegyverletétel után Nógrád megyében még mindig ülésezett a megyei forradalmi választmány, és a katonai akciók sem szűntek meg. Ezt bizonyítja Losonc városának augusztus 8-áról 9-ére virradó éjszaka történt felgyújtása is. A várost Repetzky gerilláinak támadása miatt büntették meg az oroszok. A tűzben elpusztult a város levéltára és a megye Losoncra került iratanyaga is. A város pusztulása maga után vonta ideiglenes megyeszékhely jellegének megszűnését is. A nógrádi gerillák és felkelők fegyverletételére csak szeptember 29-én került sor. Salgótarjánban gyűltek össze a visszavonuló gerillák, ahol mintegy 1300 fegyvert raktak kocsikra és szállítottak el titokban a megye különböző pontjain kijelölt rejtekhelyekre. A salgótarjáni fegyverletételen még részt vett Repetzky Ferenc, és csak október legelején menekült be a komáromi várba. A fegyverletétel nem az ellenség előtt történt, és a fegyvereket olyan családok birtokain rejtették el, akiknek jelentős szerepük volt a megye honvédelmének irányításában. így többek között 133 lőfegyvert szállítottak Madách Imre alsósztregovai Újvilág pusztán lévő csőszkunyhójába, amit azonban a császári csendőrség felfedezett. Nógrád megyében a szabadságharc katonai küzdelmeinek végét tehát a szeptember 29-i fegyverletétel jelentette. De a világosi fegyverletételt követő másfél hónapi ellenállás elképzelhetetlen lett volna a megye népének tényleges támogatása nélkül. A megye lakossága több mint 18 hónapig kitartott a szabadságharc eszméi mellett, fiait katonának küldte, és az otthon maradottak is különböző keretek közt, de vállalták a fegyveres ellenállást. -107-