Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Repetzky Ferenc kormánybiztos, a seregszervező

rás főszolgabírója, majd a megye adószedője. Erről a tisztjéről 1848 májusában lemondott, hogy majd 1848-tól a füleki kerület országgyűlési képviselője lehessen. Az országgyűlés egyetlen bizottságba sem választotta be, de 1848. szeptember 28-án Móga táborába küldték, azzal a megbízással, hogy ütközetre kényszerítse Mógát. Ekkor figyelt fel rá Kossuth, és 1848. december 30-án Hont, 1849. február 5-én Heves, áprilistól pedig Nógrád kormánybiztosává tette. Karrierjét kiváló szervezőkészségének köszönhette, ami a reá bízott megyék közigazgatásának, védelmének megszervezésében is megmutatkozott. A megye védelmét Repetzky irreguláris csapatok megszervezésével biztosította. Ezen nem honvédségi kötelékbe tartozó csapatok szervezésének jelentősége 1849 elején nőtt meg, miután a magyar csapatok Buda és Pest érintésével Vácon át a bányavárosok felé Nógrád megyén keresztül vonultak vissza. Görgeyt Csorich osztrák tábornok csapatai követték, kik január folyamán lényegében csak a Vác-Ipolyság és a Balassagyarmat-Vác országút mentén fekvő helységeket szállták meg, innen terjesztve ki fennhatóságukat kelet felé. Hogy ekkor milyen mérvű volt a megye katonai megszállása, pontosan nem tudható, de valószínű, hogy csak a főútvonalakra és a csomópontokra korlátozódott. Bár Görgey Artúr január elején gyorsan átvonult a megyén (január 6-9 között), arra azért szakított időt, hogy találkozzon Horváth Elek alispánnal, aki január 7-én felajánlotta Görgeynek a nógrádi szabadcsapatok szolgálatát, ám azt Görgey visszautasította. Szabadcsapatokat nagyobb számban az 1848. évi szeptemberi horvát támadás után állítottak fel. Kossuth felhívása a mozgó (gerilla) csapatok alakításáról 1848. december 18-án látott nyomtatásban napvilágot. Az 1848. december 10-i Közlönyben 192. szám alatti kormányrendelet értelmében a szabadcsapat négy hónapra alakult.

(8) A csapatvezér megválasztása a megye főispánját, annak távollétében az alispánt vagy a kormánybiztost illette meg. A 100-200 fős csapat vezére századosi, a legalább 400 főből álló csapat vezetője őrnagyi illetményt kapott. A szolgálat idejére rendes katonai zsold járt. A csapat köteles volt magát felfegyverezni, „azonban mérsékelt fegyveiváltsági díjt az állománytól fog nyerni. "

(9) A rendelet szerint „ezen szabad mozgó csapatok a rendes hadsereghez nem csatoltatnak, hanem minden csapat maga kezére szabadon fog az ellenség ellen működni, azonban ha megyéjükben nincs ellenség, tartoznak a kormány felhívására a szomszéd és második szomszéd törvényhatóságokba is általmenni".

(l0) Ezen csapatok feladata eltért a honvéd egységek feladatától. Feladatuk nem az volt, „...hogy csatarendben álljonak az ellenség ágyúi elé, hanem, hogy hangya mód az ellenséget körüllepjék, azt szüntelen nyugtalanítsák, soha békét nem hadjanak, az élelmiszereket elülle eltakarítsák, társzekereiket elfoglalják, éjjelenkint az előttük ösmeretes utakon és ösvényeken oldalt és hátul megtámadják és pusztítsák" S

n) „Ami zsákmányt az ellenségtől elfoglalnak az ő tulajdonuk, minden fogolyért, melyet átadnak 5 pengő forint díjt nyernek, minden szuronyos fegyverért pedig 8-12 pengő forintot"..

(12) Kossuth a szabadcsapat szervezésével és azok ellátásának biztosításával Hont, Heves és Nógrád megyékben Repetzky Ferencet bízta meg, annak ellenére, hogy a szabadcsapatok nem mindig tettek eleget az elvárásoknak, és Mesterházy őrnagy portyázóit kivéve még egyetlen szabadcsapat sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, csak felesleges anyagi áldozat volt a kormány részéről.*

3) Szemere is osztotta Kossuth ezen aggályait. Tapasztalatai szerint a szabadcsapatok haszontalanok, költségeik is túl magasak.

<14) Görgey Artúr - a tanult katona - pedig kijelentette, hogy „az önkéntes csapatok hadi szolgálatánál nagyobb haszna van az országnak, ha a hadi szerek rendes, fegyelemre szorítható kezekbe tétetnek 1е"У

5) Ezért utasította vissza tehát Görgey január 7-én a nógrádi szabadcsapatok szolgálatát, és felszólította Nógrád vármegye közönségét „hogy a megyebeli önkéntesek lovait, fegyvereit, ruha és hadiszer neműit nyugtatványozás, vagy pénzbeli megváltás mellet adja által".

{16) -102-