Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - K. Peák Ildikó: Ideológia, politika, művészet összefüggései Salgótarjánban (1950–1980)

pedig - a fenntartó intézmény gyűjtőköréhez igazodva - a művésztelep elsődlegesen grafikai jellegűvé vált. A rangos rendezvények is hozzájárultak ahhoz, hogy a hetvenes években több méltató tanulmány, cikk jelent meg publicisták és jeles művészettörténészek - többek között Bereczky Loránd, Végvári Lajos, Rideg Gábor - tollából. Ezek az írások a kiállítások mellett követendő példaként állítják a modern városközpont, s a környezet harmóniáját, a művészeti élet fejlettségét, a helyi mecenatúrát (a hetvenes évek második felére kialakult, a kiállítások rendszerváltásáig érvényes díjazási-vásárlási rendszere, melyben elsősorban a tanácsi és tömegszervezetek vettek részt mecénásként.) A kialakult (és kialakított) képnél a valóság természetesen jóval sokrétűbb volt. Annyi azonban bizonyos, hogy a hetvenes évek végére kialakult egy olyan művészgárda a városban, s a megyében, mely országos és nemzetközi kiállításokon is megállta a helyét. A művészi alkotó munka kiteljesedését egyre kevésbé befolyásolták az ideológiai jellegű elvárások. Az esetenként már „nyugaton" is megforduló alkotók számára lehetőség nyílt a kortárs európai képzőművészet legfrissebb irányzatainak megismerésére. A nyolcvanas évek elejétől a képzőművészeti élet - dolgozatunkban vázolt - rendszere átalakult, gyakorlatilag új szakasz kezdődött Salgótarján művészeti közegében. A reprezentatív rendezvényeket - a Tavaszi Tárlatot, az Intersymposiont, s 1982-től a Rajzbiennálét - az új épületbe költöző, Nógrádi Sándor nevét felvevő múzeum működtette. Csupán az Országos Szabadtéri Szoborkiállítás maradt a József Attila Művelődési Központ kezelésében. E rendezvények gyakorlatilag a rendszerváltásig változatlan formában fennmaradtak, néhány kiállítás pedig a mai napig bizonyítja életképességét. Feladatunknak elsősorban e művészeti fórumok kialakulása, eredete vizsgálatát tekintettük, összhangban egy kor művelődéspolitikájával. Egy olyan korszakéval, melyben az ideológia az élet szinte minden területén meghatározó, befolyásoló erőt jelentett. Ezzel együtt ez a korszak megteremtett egy kulturális központot Salgótarjánban, létrehozva olyan alapokat, melyekre ma is tudunk építeni. Természetesen, az eredmények felsorolása során nem szabad elfeledkeznünk azokról az eszközökről, módszerekről, melyek segítségével létrehozták ezeket az alapokat, s nem szabad elfeledkeznünk - különösen korszakunk kezdetén - a művészi életre nehezedő ideológiai nyomásról sem. -82-