Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - K. Peák Ildikó: Ideológia, politika, művészet összefüggései Salgótarjánban (1950–1980)

XXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Ideológia, politika, művészet összefüggései Salgótarjánban (1950 -1980) K. Peák Ildikó Az általunk az alábbiakban - legalapvetőbb vonásaiban - tárgyalt időszak nemcsak városunk, de a szocialista Magyarország, s tágabb értelemben a „keleti blokk" kulturális életében is egy különös, rendkívül sajátos szakasz volt. A nem is oly rég elmúlt évtizedekben - különösen az ötvenes, hatvanas években - nemcsak egyes művészek pályafutását, de képzőművészeti rendezvények profilját, települések kulturális koncepcióját az állami, s elsősorban a pártszervek határozták meg. Ebben az abszolút „felülről jövő" kulturális irányító-szervező tevékenységben országszerte kiemelt szerepet kapott a képzőművészet - a rendszer kereteibe illő - eredményeinek propagálása. Ennek okát talán abban láthatjuk, hogy a vizuális alkotások közvetlenül, a legérthetőbben - különösen az ötvenes években, a szocialista realizmus nyelvén - szóltak a kevésbé iskolázott tömegekhez, az uralkodó osztályként aposztrofált munkássághoz. A képzőművészet kultúrán belüli hangsúlyos szerepe, erőteljes támogatottsága egyrészt jelentős, elvitathatatlan eredményeket hozott létre (gondoljunk csak a művészeti élet szervezetté válására, az alkotó munka körülményeinek javulására, a műalkotásoknak a művészeti nevelésben betöltött fontos szerepére.) Másrészt, az erősen központosított mecenatúra még a legutóbbi időkben is érzékelhető károkat okozott, hiszen az ötvenes években a formalizmus bélyegével zárta ki a művészeti életből a szocialista realizmustól eltérő kísérleteket, a következő évtizedekben pedig a „három T" egységén belül a tiltott kategóriába sorolt alkotók - nemcsak képzőművészek - munkásságát tette itthon szinte lehetetlenné a művészetirányítás. A továbbiakban arra keressük a választ, hogy ez az ellentmondásos időszak hogyan, mi módon érvényesült városunk művészeti életében, illetve Salgótarjánban hogyan ötvöződtek az országos tendenciák a helyi jellegzetességekkel. Salgótarján kulturális fejlődése ugyanis nem hozható szoros kapcsolatba sem az e téren már több évtizedes, vagy akár több évszázados múltra visszatekintő nagyvárosokéival, sem az ebben az időszakban szinte egyik pillanatról a másikra kiépülő ún. szocialista városokéival sem. Bár Salgótarján már 1922-ben várossá vált, jellegében a két világháború között kisvárosias maradt, ahol az élet elsősorban a nagy üzemekhez, ipari létesítményekhez kapcsolódott. A művészeti élet alakulásában az 1950-es évet azért tekinthetjük egyfajta mérföldkőnek, mert ekkor vált városunk megyeszékhellyé, az igazgatási és kulturális szféra fejlesztésére irányuló törekvések első csírái már röviddel ezután megjelentek. Az általunk tárgyalt időszakot 1980-nal kívánjuk lezárni, hiszen - a Rajzbiennálé kivételével, melynek ez évben volt „nulladik" bemutatója a Magyar Nemzeti Galériában - ekkorra tulajdonképpen létrejött a művészeti élet, a díjazás, támogatás rendszere, s általában a művészetirányítás nagy vonalakban a rend-71-