Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Vers László: Miskolc ipara és kereskedelme az első világháborút megelőző években
az volt, hogy a könnyű- és az építőipar rovására fellendült a nehézipari termelés. 1910-ben a miskolci bankok álladéka több mint 40 millió korona volt. Ez az összeg azonban rövid időn belül, 1913-ra felére csökkent. A pénzösszegek döntő hányada beruházási hitel formájában a nehéziparba került. (IS > A diósgyőri vasgyár, mint a legfontosabb nehézipari bázis fokozatosan a haditermelésre állt át. Termelékenységével együtt fokozatosan nőtt a munkásság száma és a keresetek is. Az itt dolgozó munkások bére hirtelen megnövekedett, Miskolc nagyobb üzemei dolgozóinak fizetésével összehasonlítva. Ennek egyik oka az is, hogy a hadi üzemekben felmentések folytán a legjobban dolgozó munkások maradtak, míg a többi cégnél a behívások miatt az egészségügyi okok miatt a kisebb teljesítő képességűek. Diósgyőrben már 1902-ben fegyvercsövek gyártására végeztek kisérleteket a tégelykohókban. 1903-ban pedig megkezdték a lövedékek gyártását. 1909-ben a gyár a következőket jelenti a minisztériumnak: „Gyárunk oly tökélyre emelkedett, hogy most már bátran vállalkozhatunk acél ágyúk gyártására is, melyeknek gyárunkban való előállítása rendkívüli, politikai és nemzetgazdasággal bír." A hadiipari termelésben elért sikereket tükrözi az is, hogy az 1910-es évektől sok munkás részesült Ferenc József kiskeresztje kitüntetésben.' 1 ^ A diósgyőri üzemek fejlődésével párhuzamosan a miskolci gépgyárak, vasipari üzemek hanyatlása figyelhető meg a militarizálódás időszakában. A város két legjelentősebb üzemének a Szilágyi-Discant - és a Herz-féle gépgyár számított. A Szilágyi-Discant Gépgyár jelentősége elhanyagolható, mert tulajdonosa egyszer sem szerepelt a virilensek névjegyzékén. Herz Zsigmond gépgyára a virágzó malomipar, az egyre növekvő igényekkel fellépő mezőgazdaság és a bányászat szükségleteihez igazodva vált a múlt századi Miskolc legnagyobb magánkézen lévő gépipari vállalkozásává, amely 1893-ban 40 munkást foglalkoztatott.* 17) A Herz család neve szorosan összefonódott a Borsod megyei szénterületek feltárásával, amely a szénkereskedelem fontos piacává tette Miskolcot. A Herz gyár vasöntödéjében malom-berendezéseket, mezőgazdasági gépeket, bányagépeket, csilléket gyártottak, de a modern városfejlesztés igényeihez igazodva villamosvezeték-oszlopokat, csatornahálózat-szerelvényeket is előállítottak. Az üzem gazdasági súlyát, jelentőségét alátámasztja az, hogy Herz Jenő 1887-ben még az 57. helyen állt a virilensek névjegyzékén, de három év múlva már folyamatosan a 20-30 helyen szerepelt a legnagyobb adófizetők jegyzékén. <IX> A Herz gépgyár egyedinek számított a városi gépgyárak között prosperitását tekintve, amely végül is 1910 körül megakadt. A fejlődés egyedüli útja a nagyobb tőkebefektetés lett volna. Ennek híjján nem működhetett olyan nagy és költséges apparátussal, ami a reklámhoz, az utaztatáshoz, a hitelnyújtáshoz elengedhetetlen volt. Ezen túl a nagy gépgyártáshoz szakképzett munkásokra is szükség volt és a hanyatlásban közrejátszott a főváros elszívó hatása is. (|,,) Az első világháborút megelőző években a gépipar mellett jelentős hanyatlás következet be a kisiparban is. Először is az építőipar pangása vált megszokottá. A megrendelések elmaradása után bekövetkezett súlyos helyzeten Miskolc városa közmunkával próbált enyhíteni. Rövid időn belül a kisipar más ágazataiban is súlyosbodott a helyzet. A mindennapossá vált szociális problémák megoldására a város önerejéből már nem vállalkozhatott. Egyedül a terménykereskedelem virágzott, amely kétségtelenül összefüggésben állott a hadi készülődésekkel, amelyek súlyát kellőképpen érzékeltetik a kereskedelmi és iparkamarai híradások is. Az 1912-13-as évektől nap mint nap a háborúra való készülődést tükröző ipari rendeletek, felszólítások láttak napvilágot a kamarai értesítőkben. A fegyver és a lőporkereskedelmet az állam monopolizálta. Leállították a foszforos gyufa gyártását és elrendelték a foszfor állandó raktárakba gyűjtését. A hadiszállító cégek automobilokat kaptak szállításra, amelyeket csak háború esetén használhattak. A megnövekedett hadiszükséglet kielégítésére éles verseny alakult ki a miskolci vállalkozók kö-68-