Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Milan, Šoka: Kiadói tevékenység Besztercebányán

A társaság 1897-es alapszabályzatának 3. sz. §-a lehetőséget adott kiadói tevékenységre: „A társulat czélja: Besztercebánya szab.kir. város monográfiájára, illetve annak megírására vonatkozó adatokat gyűjteni, felkutatni és egybegyűjteni oly tárgyakat, amelyek történelmi, régészeti, természeti vagy néprajzi tekintetben kiváltképpen Besztercebánya városra és környékére vonatkoznak. - Állhatnak ezek könyvekből, eszközökből, érmekből, okmányokból, képekből, hadi- és házi szerekből, természet- és néprajzi tárgyakból stb. Mindezeket a tárgyakat adományozás, esetleg vétel útján gyűjti egybe, hogy az elszóródás és elpusztulástól megóva, a már Besztercebánya szab. kir. város által alapított és annak tulajdonát képező múzeumban úgy a jelen, mint a jövendő számára megőrizze." A társaság és a múzeum kiadói tevékenységében jelentős szerepe volt Jurkovich Emil középiskolai tanárnak /1857-1936/, aki számos tudományos - ismeretterjesztő munkát készített Besztercebánya történelméről. Ennek jelentős része csupán ebben az évben jelent meg szlovák fordításban, a Príbehy z minulosti Banskej Bystrice /Történetek Besztercebánya múltjából/ két kötetében. A város történelméről szóló terjedelmes monográfiáját, amit budapesti nyugdíjas évei alatt, 1922-ben fejezett be, s a mai napig nem publikálták, sajnálatos módon kéziratban maradt. 1909. október 17-én nyílt meg Besztercebánya területén az első múzeumi tárlat, s az jelentős kiadói tevékenységgel párosult: Divald Kornél /1872-1921/ kiadta a Városi Múzeum kalauzát a kiállított gyűjtemény részletes jegyzékével. A kezdeti eufória, amely a tárlat széles nyilvánosság előtt való bemutatásával jelentkezett, az elkövetkező drámai események hatására alábbhagyott, a múzeum a város érdekeinek perifériájára került. Az első szlovák nyelvű múzeumi kalauzra a besztercebányai polgároknak és a múzeumlátogatóknak 1937-ig kellett várni. Az ötvenes évek enyhe fellendülést hoztak a kiadói tevékenységbe, holott a múzeumnak csupán hat munkatársa volt, de megindult a profilváltás, s a lokális múzeumból Besztercebánya kerület regionális múzeuma lett. Az akkori igazgató, Ján Kovác /1918-1 977./ Besztercebánya várossá nyilvánításának 700. évfordulójára megjelentetett évkönyv egyik szerkesztője lett és szerzője a helyreállított Thurzó-házban 1958. augusztus 28-án megnyílt új társadalomtudományi expozíció kalauzának. A hatvanas évek Szlovákiájában egyedülálló, regionális jellegű publikáció volt Besztercebánya járás települési szótára. A tizenhárom tagból álló lelkes kollektíva vezetője Ruzena Bohunová, a múzeum igazgatónője volt. Ezen úttörőmunka margójára kívánkozik a könyv előszavának néhány mondata Stefan Pison tollából, aki abban az időben a Szlovák Tudományos Akadémia enciklopédiái kabinetjének a vezetője és a tág értelemben vett regionális helytörténeti kutatás pártfogója volt Szlovákiában. „Koncepciónk szerint ezen települési szótár alapvető meghatározója a faktográfiai érték, ennek volt alárendelve az összes szervezői és alkotói módszer. Hasonló jellegű munkára ez idáig külföldön sem volt példa. Besztercebánya járás települési szótára /oktató jellege ellenére/ tudományos igénnyel létrehozott, és mint minden alap- és főleg komplexebb tudományos munka tulajdonképpen befejezetlen. Régebbi próbálkozások eredményeiből nőtt ki, és alapja lehet további műveknek." -62-