Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Dobrossy István: A városfejlesztés stratégiai kérdései Miskolcon a kiegyezéstől a trianoni döntésig

megvalósított tervről mondta Zsedényi Béla, hogy alig volt és van olyan város az országban, amely hasonló megértést mutatott volna az egyetemi gondolattal szemben, mint Miskolc. „A város vezetőinek erős kultúrérzékére és európai látókörére vall, hogy valahányszor egy-egy új egyetem, vagy főiskola felállítása, vagy áthelyezése, különösen a legutóbbi évtizedben szóba került, Miskolc minden egyes alkalommal ott állt a küzdők sorában, igényét hangoztatta, jussát kidomborítani igyekezett, s a legnagyobb mérvű áldozatkészség szándékát mutatta fel". Erre szép példákat találunk már 1920 előtt is. Trianon után pedig a kísérletek száma gyarapodott, ami összefüggött azzal, hogy Miskolc a „mai magyar Ruhr-vidék központjá"-nak tekintette magát. E központ környéke bányászatával, kohászatával, gyáriparával és erdőségeivel biztosíthatta volna az egyetemi képzés beindításának feltételrendszerét. Az egyetem, az erőltetett ipari fejlesztés és Nagy-Miskolc kialakulása ezért és így kapcsolódott össze negyedszázad elteltével. Miskolc egyetemi várossá fejlesztésének első lépése még a 19. század végére nyúlik vissza. Ekkor vetődött fel a sárospataki jogakadémia Miskolcra telepítése. Patak, s az akadémia maradt, az eperjesi intézmény viszont az egyházmegyei döntésnek és a politikai események kényszerűségének megfelelően költözött. Az áttelepítés hivatalos dátuma 1919. március 15., az oktatás elkezdéséé pedig ez év október 16-a volt. A Jogakadémia idetelepítése előtt a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola Miskolcra érkezése is foglalkoztatta a város képviselőtestületét és a közvéleményt. Ez 1906 és 1921 között történt. Aztán az események úgy alakultak, hogy 1926-ben Sopronba történt a költöztetés. Az első világháború kirobbanása előtt Magyarország harmadik műegyetemének elhelyezéséről is dönteni kellett. Budapest és Temesvár után a felsőmagyarországi régió volt a várományos. Természetes volt, hogy Kassa éppúgy harcolt az egyetemért, mint Miskolc. A kérdés megoldását a háború megakadályozta. 1937-ben Kassán létrehozták a műszaki főiskolát, amelyet 1952-ben bánya, kohó- és nehézipari karokkal bővítettek. (Miskolcon hasonló döntésre 1949-ben került sor.) Az elmondottakból érzékelhető, hogy Miskolcnak a városfejlesztés különböző területeire készült fejlesztési terve. A stratégiai elképzelések megvalósításának elsődleges akadályai a háborúk és az azt követő évek voltak, amelyek egyik esetben a talpraállásnak, másik-esetben pedig a háborús károk felszámolásának rendelt alá minden technikai, anyagi és emberi erőforrást. Az ún. „polgármesteri korszak"-ban, tehát 1873-1950 között egyetlen alkalom kínálkozott, hogy à város külföldi kölcsön felvételével igyekezzen helyzetén segíteni, másrészt elképzeléseit, stratégiai terveit megvalósítani. így jutott a népszövetségi, vagy Speyer-kölcsönhöz, amely a városrendezés, a városi infrastruktúra átalakításának hatásos eszköze volt. Összességében úgy tűnik, hogy ennek a kölcsönnek a felvétele, felhasználásának konkrét példái elkerülhetetlen és szükséges lépései voltak a városnak. A kölcsönt (minden bizonnyal) akkor is felvette volna, ha nem rendelkezik hosszú távú fejlesztési, beruházási elképzelésekkel, tervekkel. Ezek viszont dokumentálhatóan megvoltak, s Miskolc erre alapozva kívánta betölteni az önmagának szánt regionális feladatkört. Igaz, más történelmi körülmények között, fél-háromnegyed évszázaddal azok után, amelyekről vázlatos áttekintést adtam, újra megfogalmazódik a regionális szerepkör felvállalása és betöltése, egy Kassa-Miskolc egymást erősítő kapcsolat formájában. Az ennek való megfelelés alapvető követelménye, hogy legyen a városnak olyan stratégiai terve, amely a fejlődés irányát meghatározza az elkövetkező évtizedekre, avagy a következő évezredre. -60-