Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Cs. Sebestyén Kálmán: A köz- és magánszféra határán (A civil társadalom néhány elemének változása Salgótarjánban)

miniszteri engedéllyel alapszabály - mintákat bocsátottak ki, melyekbe csak néhány adatot kellett kipontozott helyekre beírni. A civil szféra e része fölötti állami ellenőrzést teljessé tette az 1947-48 folyamán kiadott belügyminiszteri rendeletek sora, mely föloszlatta a karitatív jellegű egyesületeket, illetve vagyonukat a szakszervezetek, a MADISZ, MNDSZ, stb. rendelkezésére bocsátotta. Salgótarjánban ekkor szüntette be tevékenységét a Szent Erzsébet Katolikus Nőegylet, a Római Katolikus Olvasókör, a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület, stb. így az 1949 után még hivatalosan létező egyesületek helyi csoportként, egy-egy nagyobb szövetség tagjaiként központilag jóváhagyott, egységes alapszabállyal működtek. Ilyen volt például a Salgótarján és Vidéke Méhészegyesület vagy a Salgótarjáni Kiskereskedők Egyesülete, mint a KISOSZ tagja, stb. A vállalatok belső életének szervezése hagyományosan más utakon indult. Legelőször a szakszervezetek és üzemi bizottságok jöttek létre, s az olvasókörök, sportegyesületek csak 1945 nyarán újították föl tevékenységüket. Alapvető feladat a termelés beindítása volt, s ez határozta meg működésüket. A kibontakozó kulturális forradalom üzemi bázisaiként kapcsolódott össze bennük a termelés és műveltség növelésének agitációs segítése. Az egyesületekben ható erőknek azonban ez csak egy szintje, kívülről eredő meghatározottság. xA. világháború után feléledő szervezetek többségében a tagok jelentős része lecserélődött, részben az eredeti tagság fogyatkozása, részben pedig a kívülről vagy belülről induló „tisztogatás" miatt. Az új tagok előtt formai, esztétikai, sőt tartalmi elemek tekintetében is legnagyobb hatású minták az egykori tiszti, altiszti szervezetek voltak. Belső életükben ezek magatartási, érintkezési normái általában burkoltan és nem következetes rendszerességgel, de hatottak. Legfőbb ilyen norma a zártság, a „munkásjelleg" megőrzése. Azonban ez nemcsak felfelé működött, hanem minden irányban. Növelte a fentebb említett politikai jelleg hangsúlyos jelenléte. Mivel Salgótarjánban az MKP-n és az SZDP-n kívül a többi párt súlytalan volt, e kettő versengése nyomta rá bélyegét vállalatok életére is. Az MKP megyei vezetése különösen két lépéssel segítette az üzemi légkör átpolitizálódását. Az egyik az a határozata, hogy: „A volt kisnyilasokkal kapcsolatban úgy döntött a pártvezetés, hogy akik nem töltöttek be vezető szerepet a nyilaspártban, nem komprommitálták magukat a fasizmusban, s megbánták múltjukat, beléphetnek a kommunista pártba."<

2I)) Ezzel kiszélesítették azt a bázist, mely a szervezeti erő növelésére rendelkezésre állt, míg a másik lépéssel a már szervezett erőként jelenlévő szakszervezetekben vállaltak pozíciót az MKP helyi vezetői. Az építőmunkások salgótarjáni elnökének például Oczel Jánost, az MKP megyei titkárát választották meg, aki erre utalva meg is jegyezte: „Azon leszünk, hogy ez minden MB (megyei bizottság - S.K.) taggal így következzen be."

(W) A szakszervezetekben való aktív jelenlét és a problémák megoldásának pártvonalra terelése egyértelműen az SZDP befolyásának csökkentését célozta. A vállalati kulturális létesítmények az államosítások lezajlása után döntően szakszervezeti kezelésbe kerültek. Az itt működő egyesületek bekerülése nagyobb szervezeti keretbe amellett, hogy működésük anyagi hátterét stabilizálta, egyesületi létük egyik legjelentősebb elemének, önkormányzatuknak elvesztését, vagy fokozatos redukálását eredményezte. Lényegében működhettek, de tevékenységüket kívülről meghatározott feladatok orientálták legáltalánosabb céljaik meghagyása mellett. Az 1950-es évek elején az egyesületi keretek szétmállásával jönnek létre Salgótarjánban a szakszervezeti művelődési házak szakkörei és öntevékeny művészeti csoportjai. -50-