Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Szvircsek Ferenc: A szénbányászat és az urbanizáció kapcsolata Salgótarjánban

központja épült ki az 1870-es évektől. Itt a Verem-oldal lejtőin alakult ki a salgótarjáni bányatelep. Az 1880-as években emelt bányakaszinó épületében (dísztermében) a Losoncon katonakarmesterként szolgáló Lehár Ferenc többször adott hangversenyt. 1923-ban alakították át a bányamérnökség tervei szerint, és a nógrádi bányászat felszámolásáig (1992) bányász kultúrotthonként üzemelt. A bányakaszinó előtt villamos iparvágány haladt a mai piac északi sarkáig (a volt József-lejtősakna, ma NTM Bányászati Kiállítóhelyéig.) Az utca 1944-ig dr. Chorin Ferenc nevét viselte. (Itt állt a lakóépületek között az SKB Rt. Bányaigazgatóság épülete is.) A régi igazgatósági épület helyén 1923-25-ben Fleischl Róbert műépítész tervei szerint kétemeletes épületet emeltek. Parkjában állt dr. Chorin Ferenc elnök-igazgató bronz mellszobra (Beck Fülöp, 1927.) Az igazgatósági épülettől észak felé sorakoztak a bányatársulat további épületei. (Eleiemtár, tisztviselő lakás, bányatársulati kórház, majd kelet felé a bányatársulati gőzfürdő, a nyitott bányai (később városi) uszoda, és 1923-tól a dr. Chorin Ferenc reálgimnázium a hajdani Fürdő utcában. Az uszoda Schnefer Ferenc budapesti építőmester kivitelezésében 50x18 m-es méretben 1942ben készült el. Jelenleg több üzlet található az épületben. A mai fedett piac az uszoda helyén épült meg. Az átépítések során felszámolták a gazdaságot, a virágházat, a teniszpályát. A bányaigazgatóság épülete előtt, a gazdasági hivatal épületének sarkán állt meg a villamos bányavasút Zagyvapálfalva felől. Innen nyílt a Hunyad utca (Bartók Béla utca), melyben a bányatisztviselők lakásai között állt a vendégszálló, a társulati elemi iskola (helyén ma irodaház van), az orvosi rendelőintézet. Itt volt a tiszti otthon is (1920- 21.) Az utca a városi mozinál emelkedővel torkollott a Karancs utcába (ma itt a távolsági autóbusz-pályaudvar áll.) A volt igazgatói lakásban ma óvoda működik. A Trianon után bekövetkezett bányaközigazgatási változás következtében Salgótarján bányakapitánysági székhely lett 1922-től. A Tarján-patak mellett épült fel a salgótarjáni m.kir. Bányakapitányság épülete, melybe 1924. november 4-én költözött a besztercebányai bányakapitányság jogutódja. Az épület átalakítva a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatósági épületéhez csatlakozott. Napjainkban lakóépületként funkcionál. A „Szénbányák" irodaépületében az APEH Nógrád Megyei Igazgatósága található. A város déli részén, a Fő-utcából kelet felé nyíló Forgách-utca a szénbánya egy másik, korai telepére vezet. 1945. után Csizmadia Sándor utca és telep volt a hivatalos neve. Itt voltak városunk területén az első bányák (Ó-vagy l.sz. akna, amit később Emma-aknának neveztek, a 2.sz. másnéven „Zweierka"-akna, Újakna, Forgách-akna.) Az itteni bányatelepet gr. Forgách Antalról nevezték el, aki 1868-1881. között az SKB Rt. elnöke volt. Kelet felé továbbmenve az 1910-ben keletkezett Somlyó-bányatelepre jutunk. Ma a városlakók hobbikertjei találhatók a Somlyó-hegy oldalában. Ugyancsak a város déli részén található Salgótarján régi „Indó-háza", nagyállomása, melyet még a vasútvonal 1867-es átadásakor építettek meg. A Fő utcából nyugatra nyíló Állomás utca vezetett a pályaudvarhoz. Itt volt a régi Badacsony-szálloda is. A Nagyállomás 1939-től „Salgótarján-Külső pu." A salgótarjáni Fő tér un. Kis állomása 1939-től „Salgótarján"-ként szerepelt. A „nagyállomásként" ismert személy- és teherpályaudvarral szembeni Szilas-tetőn (323 m) nyugat felé nyíltak a régi Jakab-tárók, melyek szintén az első bányák sorába tartoztak. A régi állomásépületet lebontották, helyette új állomásépületet találunk. A hajdani barnakőszén-bányák és munkásaik lassan elköltöztek Salgótarjánból és környékéről, mert a barnakőszén elfogyott. Annak ellenére, hogy a súlypont dél felé tolódott, a kibá-34-