Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Közlemények - Kupa László: Pulszky Ferenc emlékezete

egybe azokat az embereket, akiket a tudomány, az irodalom, a művészet, a politika művelése, a hivatalnoki munka a hét többi napján egymástól elválasztott. De nemcsak a hétvégi kellemes, de ugyanakkor az elmét is pezsdítő időtöltés színhelye volt a Pulszky-ház, hanem mintegy a házigazda szellemi kisugárzásának hatásaként, a szabadelvű társasági érintkezésé is. A kortárs emlékeire támaszkodva: „... az öregek a fiatalokkal, a híresek a kezdőkkel, a szakemberek a laikusokkal mulattak fesztelen társalgásban. A szellemi arisztokrácia demokratizálása volt ez, és még azok is, akik künn az életben nagyképűsködtek, e körben természetes viselkedési formákat öltöttek, annyira nem tűrte meg a feszítést, a pózokat ez a légkör." Politikai mellőzöttségéért főleg fia, Ágost remélt sikereivel kívánta magát kárpótolni. Hazatérését követően, társaságban büszkén mondogatta: „Neveltem nektek egy minisztert, ez Guszti fiam.", sőt még asszisztenciát is vállalt volna mellette: „Én már nem leszek miniszter, hanem, ha Guszti fiam miniszter lesz, beállok hozzá államtitkárnak." A kivételes lehetőségű fiú valóban komoly tudományos és politikai eredményeket mondhatott magáénak, pedig mindössze 55 évet élt. Huszonhat évesen a jog- és állambölcselet magántanára, majd 29 éves korában professzora lesz, az MTA levelező tagjává választják, ő lesz a nagyhírű Társadalomtudományi Társaság első elnöke, tucatnyinál több tanulmányt ír, jog- és állambölcseleti főműve angol nyelven is elismerést vált ki. A politika területén pedig harminc évi aktív országgyűlési képviselőség, delegáció tagság és ha nem is miniszterség, de kultuszminisztériumi államtitkárság az elért eredmény. Mégis egyik kortársa azt állapította meg róla, hogy „Pulszky Ágostnak voltak sikerei, de nem volt sikere." Ez az értékelés a fent említett eredmények ismeretében sem tekinthető elhibázottnak, hiszen egy életút megítélése nemcsak a megélt életsors alapján lehetséges, hanem a benne rejlő és az azt feszítő lehetőségek, a talentum szempontjából is, és ezzel a mércével mérve nem nevezhető maradéktalanul sikeresnek Pulszky Ágost életpályája. Ha az okokat kutatjuk, akkor már-már a Pulszky-szindróma névvel is illethető tünetegyüttest emelhetjük ki. A Pulszky-fiú is olyan határozott, kijegecesedett elvekkel, nézetekkel rendelkezik a tudomány és a politika világában egyaránt, mely tulajdonsága jóformán önmagába zárt egyéniséggé teszi őt. Személyiségének ez a fajta szuverenitása a legfőbb forrása tulajdonképpeni magányosságának is. Pulszky Ferenc másik fia, Károly, aki a londoni emigrációban született, szintén jelentős közéleti szerepet töltött be Magyarországon. Bölcsészdoktorként ő folytatja apja művészeti pályáját. Előbb az Iparművészeti Múzeum, majd az Országos Képtár igazgatója, több kiállítás rendezője és az MTA levelező tagja lesz, sőt országgyűlési képviselőnek is megválasztják. A művészethez kapcsolja házassága is: feleségül veszi Márkus Emília színművésznőt. A Pulszky-család elleni politikai támadássorozat keretében, de saját könnyelműségének is felróhatóan, sikkasztással vádolják, sőt vizsgálati fogságba is helyezik. Időközben elmegyógyintézetbe kerül és hiába ejti a királyi Ítélőtábla a vádat ellene, lelki békéjét már soha nem nyeri vissza. Ausztráliába utazik, és 1899-ben Brisbaneben agyonlövi magát. Amilyen hirtelen tűnt fel a Pulszky-família a közéletben oly hamar alá is hanyatlik csillagzatuk. Az utókorra maradt azonban életművük, eleven mementójaként egy nagy tehetségű, jobb sorsra érdemes család kivételes hazaszeretetének és alkotókedvének. »tarján ""

,-r:::;::: j .- 232-