Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Palázdi-Kovács Attila: Manga János, a palócság tudósa (zárszó helyett)

nésekkel, s gondolni lehetne a különböző archívumokban őrzött kéziratainak jegyzékbe foglalására is. Az Etnológiai Adattár, a balassagyarmati Palóc Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum, a miskolci Hermán Ottó Múzeum mellett az MTA Néprajzi Kutatóintézet adattárai is tartalmaznak tőle származó kéziratokat. Hallottuk, hogy kiváló minőségű népzenei hangfelvételeiből eddig alig adtak ki valamit. Fontos lenne ezeket kazettákon kiadni az MTA Zenetudományi Intézet szakembereinek közreműködésével és válogatásában. Népzenei gyűjteményének áttekintése, kiadása a népzenekutatók számára is sok tanulsággal járna, mert az 1950-60-as évek zenélésének valóságos állapotát rögzítette. Manga elfogadta a valóságot, nem kívánt rajta igazítani, nem szerette a dogmává vált szakmai előírásokat. Gondolnunk kell publikációinak, illetve azok egy részének ismételt kiadására. Elsőként a pásztorművészet tárgyköréről az Acta Ethnographica-ban németül megjelent három tanulmányát kellene megjelentetni magyar nyelven. Ezek Manga János nagy pásztorművészeti monográfiájának fejezeteit alkották, s magyarul sehol sem adták ki őket. Legjobb lenne egy kötetben publikálni mindhármat (Dunántúl, Alföld, Felföld), de 3 kisebb könyvecskeként is elképzelhető, ha a kiadó abban látna fantáziát. Nagy divatjuk van manapság az ún. képeskönyveknek. Manga János a legkitűnőbb néprajzi fotográfusok közé tartozott, népéleti felvételei mennyiségi, minőségi és tematikai szempontból is kiemelkedő helyet foglalnak el a hazai fotográfiában. Fényképeiből több kötet is kitelne. Érdemes lenne ezekből különféle válogatásokat eszközölni. Lehetne pl. térben kijelölni a kereteket, s a határ- és faluképektől kezdve a harangozóig vagy a koldusig haladva keresztmetszetet adni a régi faluról. Kelendő kötet lehetne ilyen címen: Falusi élet a Felföldön a 20. század első felében. Valószínűleg kitelne egy képeskönyv a kalendáris népszokásokhoz kapcsolódó fényképeiből is. A válogatás elveit, kereteit az anyagot áttekintő szerkesztő tudja majd pontosabban meghatározni. Magukért beszélnek és kiadóért kiáltanak az itt látható kamarakiállítás fotográfiái: egytől egyig lényeglátásról tanúskodnak, s amellett technikailag is tökéletesek. Olykor többet mondanak, mint a kolumnás szövegek, hosszas kommentárok. Mielőbb gondolni kell Manga János Palócföld címen a Gondolat kiadónál 1979-ben megjelent remek kis monográfiájának újbóli kiadására is. Ez a kötet régen elfogyott, s azóta új nemzedékek készülődnek az életre. A tárgykör Bakó Ferenc szerkesztésében megjelent négykötetes nagy összefoglalása, a Palócok (Eger, 1989) nem teszi feleslegessé ezt a könyvecskét, mert mindkettő más-más olvasórétegekhez juthat el, s mára már az is elfogyott. Az említett hagyatéknak csak kisebb részét lehet kiadni, önálló művekben publikussá tenni. Nagyobb része a múzeumi raktárakban és a szak archívumaiban fog maradni. Kéziratos és gépelt jegyzeteinek, hangfelvételen megmaradt interjúinak különös értékét az adja, hogy Manga Jánost őszintén érdekelte az adatközlők személyisége, sorsa, életútja. Nagyon sok alkotó egyéniséget ismert meg a faragó pásztorok, a hangszereken játszó parasztok, a jól éneklő asszonyok, az egyszerű falusi emberek között. Kapoli Antaltól az „Elő népdal" c. rádiósorozatban megszólaltatott névtelen énekesekig sok-sok népi alkotó és előadó személyiség rajzát örökítette meg. Ezt a mélyen együtt érző, empatikus tudósi magatartást sok kortársi ellenpélda ismeretében különösen nagyra kell értékelnünk. Múzeológiai tevékenységének teljes terjedelmét nem ismerjük. Tárgyakat, főként népi hangszereket már az 1930-as években kezdett gyűjteni a Néprajzi Múzeum számára. Legtöbb -223-