Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tari Lujza: Manga János hangszeres népzenegyűjtései: 1959–1977

- Akkor kezdtem, mint fiatal gyerek. Hát édösapám elhalt 36-ba, hát édösanyám nevelt bennünket hármunkat. Egyébként az édesapám nagyon jó mulatós ember volt, nevenapjait minden esztendőbe úgy normális körülmények között megtartotta, a Márton napját. Amikor én megszülettem, akkor meg még jobban, mert hát két Márton vót a lakásba. Nagyon szerettem hallgatni a klarnétot és hát má'mmég ilyen borszívó kabakszárbo is készítettem klarnétot, hogy nekem is legyen valami, amivel hát tudjak valamit, valami nótát kimakogni. De édösapámnak vót egy ilyen furulyája, és áztat én többszörösen elloptam. Nem nagyon szerette, de elloptam tőle és hát avval néha-néha úgy hébe-korba pikulázgattam, úgy a fogásokat kezdtem rajta megtanúgatni, de nem utolsó sorba volt ottan Palásti Márton bácsi, akkor vót Pozsár Mihály bácsi és ezt sorolhatnánk a többi karnétosokat is, akik hát szépen tudtak muzsikálni és a lakásunkon ők névnapokon muzsikáltak. ..Az apósom Kállai Mihály, az is klarnétos volt, az tanított engemet let- jobban (sic.) meg klarnétozni, és annak a testvére, öccse az is klarnétos, illetve tekerős volt. Bocsánat! (Amiért véletlen „karnétos"-t mond tekerős helyett.) Gy. - És ezek a klarinétosok is tekerővel játszottak együtt? - Tekerőve(l). Két klarinét és egy tekerő. E'm mán nagy lakodalom vót, mikor ilyen lakodalomba elmentek, mert hát akkori időkbe még csak tambura (=citera) volt. De mikor mán tekerő- klarnét, ammán nagy, nagy, kiadós lakodalom volt abban az időszakba. És hát őtűllük tanultam meg és attulnan kezdve én úgy apródonkint folytattam is a barátommá', vót énnekem tekerős cimborám, tiszaújfalusi gyerek, Szálkai Balázsnak hívták és utánna hazajöttem én is a frontról és akkor összeismerkedtünk a Boros (gondolkozik, hogy nevezze meg)... elvtárssal és ővele aztán folytattuk - egísz mondhassuk majdnem napjainkig is még fönnáll ez a kapcsolat, hogy én néhun-néhun úgy el-el muzsikágatunk, ha másutt nem, otthonunkba. Gy. - Még maguk is muzsikáltak lakodalomba? - Sokat, nagyon sokat. Tiszaújfalun, Alpáron, Lakiteleken, akkor hát így a környező kis községekbe, vagy falvakba úgymondván. Gy. - Boros Imrével együtt? - Boros Imrével együtt. Többnyire mán Boros Imrével muzsikáltam. Gy. - Mikor játszottak utoljára lakodalomban? - 50-56-ba. Gy.-1956-ba. - 1956-ba. Akkor muzsikáltunk utoljára. Azóta aztán nem volt ilyen lakodalmi - már fölvonulásunk. Gy. - Miért? Nem hívták azóta magukat lakodalomba, vagy...? - Már nem is annyira, tetszik tudni, hanem a kulturális zenekarok azok mindinkább előtérbe lettek helyezve és hát ezek inkább talán úgy hanyagságba lettek szorítva. -200-