Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tari Lujza: Manga János hangszeres népzenegyűjtései: 1959–1977

Maczik Sándor egyben kiváló citeras is volt, de nem tudjuk, hogy a Pátria lemezfelvételkor citerásként, vagy klarinétosként kívánták-e volna foglalkoztatni, hiszen neve mellett nincs hangszernév. Citerajátékát Manga szintén rögzítette. Előadása díszítményekben, tempóban, hangfekvésben és a pergetésmódban egyaránt jellegzetesen képviseli a dél-alföldi citerajátékot, akár parlando rubato-t, akár tempo giusto-t játszik. 1.2. kotta (AP 16.924/i. „Kék ibolya, ha leszakajtanálak"; 11, 9 5 5). Manga szintén elsőrangú tekerő-klarinét párost talált Csongrádon Boros Imre és Kovács Márton személyében. A velük készült beszélgetésekből a dolgozat végén olvashatunk részleteket többek közt zenetanulásukról, működési körzetükről. Szomorú tény, hogy Manga János, a - talán legkedvesebb - hangszerét, a dudát, abban az időben tudta intenzíven kutatni, amikor még nem állt rendelkezésére megfelelő hangtechnikai felszerelés. Mire ez a technikai fejlődéssel elkövetkezett, addigra gyakorlatilag alig maradt aktív magyar dudás. (A korábbi híres dudásnak, Koós Józsefnek is már csak a furulyája maradt meg öregkorára.) A hangszert viszonylag élő formában találta meg viszont a magyarországi -191-