Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tari Lujza: Manga János hangszeres népzenegyűjtései: 1959–1977

XXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Manga János hangszeres népzenegyűjtései (1959-1977) Tari Lujza Manga János „Szűkebb szakterülete" - mint a Magyar Néprajzi Lexikon III. kötetében olvashatjuk - „a pásztorművészet, a népi hangszerek, a népszokások és a r.k. vallásos néprajz vizsgálata" (MNL

III. 1987 516.). Manga János születésének 90. évfordulóján, a hangszeres népzenekutatás legméltóbban azzal tiszteleghet a népzenekutató Manga emléke előtt, ha bemutatja hangszeres népzenei gyűjtéseit. Az, hogy e bemutatásra a Manga emlékülésen (1996. szeptember) illetve e keretek között írásban sor kerülhetett, a balassagyarmati Palóc Múzeum érdeme. A gyűjtések ismertetésével egyben a hangszeres népzenekutatás is régi adósságát törlesztheti. Hiszen hangszeres gyűjtései sokoldalúságuknál fogva kiemelkedő értéket képviselnek Manga teljes népzenegyűjtő-tevékenységén belül. Ezért is volna kívánatos, ha gyűjtéseinek részletes bemutatására is sor kerülne, s az anyag lehetőleg hangzó formában is közkinccsé válna. Mivel a jelen összefoglalást megelőző anyagfelmérésre első ízben került sor a Manga életműben (és egyben a hangszeres kutatásban), a szerteágazó és bőséges anyag legelső bemutatásakor csak az általános vonások megrajzolására törekedhettem. Minthogy az anyagfelméréssel együtt azonban a hangszereken játszott dallamok zenei szempontú vizsgálatát is megkezdtem, a dallampéldák kiválasztásakor azok a szemelvények részesültek előnyben, melyek az adott népzenei dialektusterület általános vonásai mellett valamilyen többletet is felmutatnak, sőt esetenként unikumok. Vagy azért, mert a dallam kizárólag (vagy szinte kizárólag.) Manga János gyűjteményében fordul elő, vagy mert a hangszerjátékos repertoárismerete, átlagon felüli memóriája és előadói kvalitása a kiválasztott dallam, illetve az előadóval folytatott beszélgetés bemutatását indokolta. A következőkben tekintsünk be Manga János hangszeres zenei kutatóműhelyébe. Ismerkedjünk meg hangszeres zenei gyűjteményének legfontosabb archiválási adataival, kutatási módszereivel és kutatói szemléletmódjával, s végül néhány dallampélda segítségével pillantsunk be magába a zenei gyűjteménybe. Manga János népzenei gyűjteménye hangzó anyagának feldolgozására 1996-ban, az évforduló kapcsán került sor az MTA Zenetudományi Intézete Népzenei Osztályán. Mint a cím jelzi, a felmérés a második világháború utáni időszakra vonatkozik, így hangzó anyag alatt e helyen csak a magnetofonnal (a II. világháború után, az 50-es évek végétől) készült felvételeket értem, noha ebbe a kategóriába természetesen a század első felében készült fonográf-felvételek is beletartoznak. A hangszeres zenei anyag felmérésekor azért került a hangsúly a magnetofonnal gyűjtött dallamokra, mert Manga hangszeres gyűjteményének ez a része teljesen ismeretlen, noha könnyebben hozzáférhető a kutatás számára, mint a fonográfhenger-anyag. Manga a század első felében vokális dallamokon kívül főként dudások játékát vette fonográfra, s e gyűjtésekről tanulmányokban is beszámolt. (Manga 1939 a 1950) Dudafelvételeiből ezen -179-