Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Gyivicsán Anna: Manga János és a magyarországi szlovákok kultúrája
XXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Manga János és a magyarországi szlovákok kultúrája Gyivicsán Anna Manga Jánosnak a magyarországi szlovákokkal, illetve a magyarországi szlovák kultúrával történő találkozását a szakmai körökben talán kevésbé ismert konstellációban, összefüggésekben mutatom be előadásom bevezetőjében. 1945 után a magyarországi szlovák iskolahálózatot és az iskolán kívüli kulturális intézményeket a hivatalos szervek úgy kívánták kiépíteni, hogy az intézmények működéséhez nem voltak meg a személyi feltételek, hiszen néhány egyházi iskolában tanító pedagóguson kívül egyáltalán nem volt szlovák oktatásra képzett általános iskolai és gimnáziumi tanár. Ezt az áldatlan és szinte reménytelennek látszó helyzetet kívánta 1948-ban az akkori Vallás és Közoktatási Minisztérium ideiglenesen olyképpen megoldani, hogy az 1945 után Magyarországra menekült, illetve az 1947-es magyar-szlovák lakosságcsere sofátí áttelepített szlovákiai magyar pedagógusokat - tanítói vagy tanári oklevéllel rendelkezőket - kérte fel arra, hogy vállalják a tanítást ezekben az iskolákban, vagy egyszerűen néhányukat - kötelező jelleggel szlovák iskolába helyezték. m Módszertanilag kitűnően képzett tanárok voltak, a szlovák nyelvet jól ismerték, s valamennyi tantárgyat, így a természettudományiakat is szlovák nyelven oktatták. E tanároknak köszönhetően - bár ezt értékelhetjük történeti paradoxonnak is - nőtt fel az az elsőgenerációs magyarországi szlovák értelmiség, amely a volt szlovákiai magyar értelmiségtől vette át a kulturális transzmisszió feladatát. Tanárokhoz hasonlóan néhány Galánta és Érsekújvár környékéről származó magyar evangélikus lelkészt szlovák településekre helyezték, s e magyar lelkészeken keresztül - ismételten csak paradox módon - ezek a közösségek, amelyek addig csak cseh bibliai nyelven hallgatták a liturgiát, templomjaikban először találkoztak a szlovák irodalmi nyelvvel. A szlovákiai magyar értelmiség másik csoportját azok a fiatalok képezték, akik 1939-től magyar egyetemeken végeztek, szlovákiai középiskolai vagy tanítóképzői képesítésükkel ismerték a szlovák, illetve a cseh kultúrát, s néhányan jól tudtak szlovákul is. Ezek közé tartozott Manga János< 2) is, akit kitűnő zenei felkészültsége s az egyetemi diploma mellett sosem feledett tanítói képesítése és gyakorlata vezette el az akkor fellendülőben lévő magyarországi szlovák közművelődési és kulturális területre. Ez a közvetlen találkozás a „tereppel", majd a magyarországi szlovák folklór gyűjtése jelentette később számára a hátteret és forrást tudományos munkájában is, a népi kultúra általános fejlődési tendenciáinak felismerésében. Manga János tehát két szálon is kapcsolatba került a magyarországi szlovákok kultúrájával: tudományos területen, mint néprajzkutató és a népművelésben, ahol - gyakran kezdeményezőként - hozzájárult ahhoz, hogy újabb művelődési formák kapjanak szerepet abban, hogy a szlovák kultúra fennmaradjon, új életerőre kapjon.< 3) , -171-
