Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Fügedi Márta: Manga János kutatásai a pászotrművészet terén

kodó osztályok és a hatóság által üldözött, a nép által pedig romantikus hőssé idealizált betyárból jelképes embertípus. Megállapítja, hogy a pásztorművészet tárgyain megjelenő és jellemzőnek tekinthető betyárábrázolás a betyárhagyományok továbbéltetésének, a betyárkultusz hagyományozásának sajátos módja. Ilyen értelemben a betyárábrázolások szerepe párhuzamos pl. a betyárdalokkal, és a betyárfolklór különböző megnyilvánulásaival hozható rokonságba. Ezt támasztják alá személyes gyűjtései, melyek során a faragó pásztorok értelmezték és magyarázták a tárgyaikon megjelenített betyárjeleneteket és alakokat. Manga sorra vette ebben a nagyszabású tanulmányban a leghíresebb betyáralakok élettörténetét, hőssé válásának, illetve hősként való interpretálásának hátterét, az egyes jelenetekhez, tetteikhez kapcsolódó történeti valóságot és a folklórizálódás változatait. így a pásztorművészet emlékein, elsősorban a dunántúli spanyolozott tükrösökön megjelenített betyáralakok és ábrázolásuk részletei is konkrét értelmezést kaphatnak. Természetes módon felvetődik ezek után a betyárábrázolások tipizálásának és egyediségének kérdése is: mennyire egyediek és illusztrációk, illetve mennyire tekinthetők előképek, sémák, általános törvényszerűségek megjelenítésének a magyar pásztorművészet e jellegzetes megnyilvánulásai. A válasz érdekében Manga János részletesen elemzi az ábrázolásokból kiolvasható alkotói törekvéseket, a viselet, a jelenetek és a mondanivaló realitását avagy idealizálását. Foglalkozik Manga azzal a nagyon fontos kérdéskörrel is, hogy a pásztortársadalom és a betyárvilág között milyen belső társadalmi, lélektani és öntudatbeli azonosulás működhetett, illetve mi motiválta a falusi paraszti társadalom sok vonatkozásban azonos, vagy összemosó megítélését a pásztorokkal és a betyárokkal szemben. Mennyire segített a 19. század felerősödő nemzeti öntudata és az önállósuló paraszti öntudat a betyárhagyományok megőrzésében és továbbéltetésében. A Manga János által felvetett egy-egy probléma elemzését folytatja a későbbiekben többek között Fél Edit-Hofer Tamás: a Parasztok, pásztorok, betyárok с könyvében, valamint Küllős Imola (Betyárok könyve) és Szelestei László, Békés István (stb.). A pásztorművészettel kapcsolatos kutatásainak összegezése a Corvina kiadó népművészeti sorozatában jelent meg az 1960-as évek végén. Ez elsősorban az érdeklődő nagyközönségnek szánt munka, összefoglalásában fogalmazta meg Manga János a pásztorművészet alapvető jellemvonásait, helyét a népi kultúrában: „A pásztorművészet lényegében közösségi művészet, stílusát, alapvető technikai, díszítménybeli sajátosságait egységesnek tartjuk, a kifejezőkészség, a mondanivaló, a tartalom tekintetében azonban annyi árnyalata, annyi arculata van, ahány faragó...a technikának, az ábrázolásnak bizonyos megszokott vonásai az ábrázolás jellegzetes formái és nem utolsósorban az ábrázolás mondanivalója magán viseli létrehozójának egyéniségét." Manga János pásztorművészettel kapcsolatos kutatásainak legfőbb érdeme tehát, hogy a magyar népművészet e sajátos megnyilvánulását - elkerülve a pásztorművészet egyoldalú értékelését - összetettségében, romantikus és idealizált aspektus nélkül, óriási ismeretanyagra támaszkodva történetiségében igyekezett feltárni. - /68-