Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Fügedi Márta: Manga János kutatásai a pászotrművészet terén

XXI. KÖTET NÉPRAJZ A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 ETHNOGRAPHIE Manga János kutatásai a pásztorművészet területén Fügedi Márta Manga János pályájának egyik leggazdagabb és legmaradandóbb vonulata a pásztorművészet kutatásához kapcsolódik. Akár múzeumhoz, akár kutatóintézethez kötötte éppen a munkája, a pásztorkultúra és a pásztorművészet vissza-visszatért pályája során. Eletének alakulása ehhez kínálta is a lehetőséget, hiszen fiatal etnográfusként már foglalkozott a dunántúli, elsősorban a somogyi pásztorfaragásokkal, majd Palócföldön élve és dolgozva a palóc pásztorművészet késői virágzása is elősegítette, hogy összehasonlítsa a különböző nagytájak pásztortárgyait. A terepmunka, a faragó pásztorok életének, alkotásaiknak, a faragásról szóló ismereteiknek rögzítése egyik oldalról, a számos múzeum - elsősorban a Néprajzi Múzeum és a balassagyarmati Palóc Múzeum - gazdag pásztorművészeti gyűjteménye másik oldalról jelentették azt az ismeretanyagot, amelyre alapozva a magyar pásztorfaragásokról szóló összegző munkáit megírta. (A Dunántúlon 80, Észak-Magyarországon pedig 35 pásztorral készített részletes interjút). Az 1950-es években az akadémiai munkatervbe is bekerült a pásztorművészet kutatása, amely a 60-as években kandidátusi disszertációjában és az Acta Ethnographicában német nyelven megjelent három nagyszabású összefoglaló tanulmányában teljesedett ki. A pásztorművészet jelentőségét a magyar népi kultúrában és a néprajzi kutatásokban szemléletesen érzékeltetik a 20. század első felében megjelent különböző publikációk. A pásztorművészet felfedezőjeként Hermán Ottót tartja számon a tudománytörténet, a magyar pásztorok remekléseként írta le 1891-ben a pásztorok díszes tárgyait, majd a millenniumi kiállításon az Ősfoglalkozások egységbe sorolása keltette fel igazán a közérdeklődést a pásztorfaragások iránt. A századelőn a népművészet felfedezése és a népi kultúra felértékelődése a kiválasztott témák közé sorolta a pásztorművészetet is, így nem véletlen, hogy Malonyai Dezső nagyvállalkozásában külön kötetet szentelt a Balatonmellék pásztorművészete bemutatásának. Megindult a különböző díszes faragott tárgycsoportok, tárgytípusok bemutatása, a Néprajzi Múzeum népművészeti füzetsorozata és kisebb-nagyobb tanulmányok jelzik ezt az érdeklődést. Madarassy László az 1930-as években nemcsak a díszes tárgyakra, hanem a művészkedő pásztorra, az alkotóra is figyel kutatásai során. Egy kiemelkedő pásztorfaragó egyéni alkotó sajátosságainak körülrajzolásával kezdte a pásztorművészet témakörét kutatni az 1940-es években Manga János is, a somogyi Kapoli Antalról készült kis tanulmányával. Ezt követte a szintén somogyi Tóth Sándor faragó bemutatása a Néprajzi Múzeum füzetsorozatában. Manga János tehát abban az időszakban kezdett megismerkedni a pásztorművészettel, amikor az utolsó stádiumát élte, illetve egyre erőteljesebben a népi iparművészet és a nemzeti szuvenírkultúra részévé vált. Következetességének, alaposságának és komplex kutatási módszerének köszönhetően azonban Manga János kutatásai a ma-165-