Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tátrai Zsuzsa: Manga János, a szokáskutató

XXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Manga János, a szokáskutató Tátrai Zsuzsanna 1977. szeptember 2-án hunyt el Manga János. Hirtelen érte a halál 71 éves korában. A ma Szlovákiához tartozó Pereszlény községben született 1906-ban. Itt végezte elemi tanulmányait, a középiskolát Ipolyságon és Budapesten. Egyetemi tanulmányokat is Budapesten folytatott. 1942-ben szerzett doktori címet a Nyitra megyei magyarok ünnepi szokásairól írt doktori értekezésével. Kandidátus 1961-ben lett. Dolgozatának címe: ,Д dunántúli pásztorművészet másfél százada" volt. Az 1930-as években nem tudott Magyarországon elhelyezkedni, ezért visszaköltözött az akkori Csehszlovákiába, ahol tanítói állást vállalt, majd a pozsonyi rádióhoz került. 1936 után Bartók Béla kérésére és irányításával főként a Nyitra vidékén végzett népzenegyűjtéseket. A 40-es években ismét Magyarországra jött, s előbb a Néprajzi Múzeumba (1941-1949), majd saját kérésére 1949-ben Balassagyarmatra helyezték és megbízták az itteni múzeum vezetésével. A Palóc Múzeum helyreállítása, gyűjteményének gyarapítása, kiállítások szervezése mellett a palóc falvakban végzett rendszeres gyűjtést, s ezek alapján írta meg tanulmányait. Időközben, 1957-58-ban a budapesti Népművészeti Intézet ( ma Magyar Művelődési, korábban Népművelési Intézet) igazgatója volt, majd ismét a balassagyarmati múzeumban dolgozott, míg 1960-ban a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgatóhelyettese lett. 1963-tól a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának Folklór Osztályán dolgozott, melynek néhány esztendeig az osztályvezetője is volt. 1973-tól hivatalosan nyugdíjba vonult, de továbbra is rendszeresen gyűjtött, tanulmányokat írt, rádióelőadás sorozatot szerkesztett, könyveit rendezte sajtó alá. Halála után még évekkel is jelentek meg könyvei, cikkei. Az életrajzi áttekintésre azért van szükség, mert magyarázatát adja Manga János érdeklődésének, kutatási irányainak is. Munkásságát a népzene-, népművészet- és a népszokáskutatás egyaránt számon tartja. Ezt híven tükrözik a jelen konferencia előadásai is. Kitűnő és fáradhatatlan gyűjtő volt. Elsősorban az Ipoly, a Garam mente, a Zoborvidék és Mátyusföld magyarlakta községeiben végzett nagyszabású gyűjtéseket, de pl. az „Elő népdal" с rádiósorozatához szinte az egész országot bejárta magnetofonjával. Munkásságában igen fontos helyet foglalt el a népzenekutatás, s ennek köszönhetjük, hogy szokásleírásaiból sohasem hiányoznak a kottapéldák. Nemcsak népdalok, szokásdalok -159-