Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Szomszéd András: Bányatársulati iskolák Salgótarjánban 1871 és 1946 között

Kísértetek a nyolcosztályos elemi iskola megteremtésére Már 1919. után felvetődött a nyolcosztályos elemi népiskola szükségessége, de megvalósítása még a Klébelsberg korszak erejét is meghaladta. 1929-ben Visnyovszky tanfelügyelő cikket jelentetett meg e tárgyban, és ebben vázolta azt az elképzelést, hogy mikor és hol vezetnék be fokozatosan a nyolcosztályos oktatást. A tervek elsőbbséget adtak a bányatársulati iskoláknak, de - a források tanúsága szerint - a bánya most nem akart az elsők között lenni. Tudott tény, hogy a salgótarjáni medence bányászata mindig délebbre húzódott, s a bányának gazdasági okokat figyelembe véve nem érte meg, hogy korszerűsítse az egy, két tantermes, s tanerős iskoláit, hisz csak a központi iskola rendelkezett 6 tanteremmel. A bányatársaság szakmunkásrétegét a 6 osztályos elemi után a saját maga által fenntartott tanonciskolákban képezte ki. Tiszti, altiszti alkalmazottai részben az iparos családok köreiből kerültek ki, akik polgáriba jártak. A legjobb tanulókat ösztöndíjjal gimnáziumba, vagy egyetemre küldte, melynek tandíját - ha már kerestek -, visszafizették a vállalatnak. Ezeket figyelembe véve érthető - ha nem is tudunk vele egyetérteni -, hogy amikor a kultuszkormányzat 1929-től szorgalmazta a nyolcosztályos elemi iskolák bevezetését, a bányaigazgatóság még 1940-ben is az alábbi álláspontot képviselte: „A bányatársulati iskolák a bányaigazgatóságtól nyert információk szerint csak akkor fognak a 7-8 osztály létesítéséről döntést hozni, ha törvény végrehajtási utasítása már megtörtént." (17) Hogy a társulat a nyolcosztályos elemi iskolával kapcsolatosan a kivárás politikáját folytatta, felvetődik a kérdés, miben áll mégis a társulati iskolák előnye a többi iskolafenntartóval szemben? Válaszunk a következő: Ezek az iskolák a legképzettebb, legrátermettebb tanítók közül válogathattak, mert meg tudták, de meg is akarták a tanítókat fizetni. így kialakult egy törzsgárda, akik közül mindig volt, aki lapot szerkesztett, a cserkészmozgalomban elől járt. A társulati iskolák felszereltségéről ugyancsak a bánya gondoskodott. Ide bekerülni rangot jelentett. Kitekintés 1945 után A salgótarjáni iskolák mindegyike súlyos károkat szenvedett a II. világháború alatt. Bár légitámadás nem érte az épületeket, a városban súlyos harcok sem voltak, de 1944 októbere és 1944 decemberének karácsonyáig „magyar és német katonaság tartotta megszállva a salgótarjáni iskolákat, amelyek ezen idő alatt katonai kórház, raktár, műhely, mosoda, sőt még istálló céljaira is szolgáltak."'

18

) A salgótarjáni elemi népiskolák összkára 74 456 P., amiből a központi iskola kára 30 335 P., a Forgácsaknai társulati iskola kára 3 565 P., a somylyótelepi iskoláé mindössze 22 P. A tanítás az iskolákban 1945. február 12-én kezdődött meg."(

,l)

) -129-