Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Csongrády Béla: A művészet segít embernek maradni. Salgótarján színházi életéről

marty Csongor és Tündé-jében. A szolnokiak számos kiváló előadásából is kiemelkedik Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című drámája, amelyben Temessy Hédy és mint vendég Kern András nyújtott emlékezetes alakítást. A város és a szolnoki társulat jó kapcsolatát mutatja az is, hogy 1971. október 19-én itt volt a bemutatója Fényes Szabolcs Maya című nagyoperettjének, tehát a tarjáni közönség előbb látta ezt az előadást, mint a Tisza-parti. Éppen az operettekben aratott nagy sikereket a Tarjánba szinte már hazajáró Baranyai Ibolya, Krasznói Klári, Sebestyén Éva, ifj. Újlaky László és rendezőként Bor József is. A debreceniek 1968-ban az első salgótarjáni művészeti hetek programjában Kerekes Imre Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar című tragikomédiáját mutatták be, 1972-ben, a várossá válás 50. évfordulójára Taar Ferenc, a Csokonai Színház akkori igazgatója írt egy drámát Salgótarjánról, amely Láng és tövis címmel jelent meg a Palócföldben és a Nógrád hasábjain. Ugyanott a következőket nyilatkozta: „A dolog úgy kezdődött, hogy a város vezetői nekem szegezték a kérdést: írnék-e Salgótarjánról egy színdarabot a jubileum tiszteletére. Már nem tudom, hogy a nagy megtiszteltetésből fakadt zavarom tette-e, vagy a paraszti ősök kurázsit kedvelő vére buzgott fel bennem, tény az, hogy a kérésre habozás nélkül igent mondtam és azon nyomban meg is köszöntem a bátorságukat! Mert ahhoz sem kevés kurázsi kellett bizony, hogy egy vadidegenre rábízzák, mit szálai össze egy olyan város múltjából és jelenéből, amelyben olykor még a „bennszülöttek" sem tudnak biztonsággal eligazodni... A könyvek, tanulmányok „sínre tettek", eligazítottak. De keveset mondtak az emberről, annak belső világáról... Úgy határoztam, hogy éppen ezt próbálom megkeresni... Ahogyan most kopogtatom e sorokat írógépemen, megjelennek képzeletemben a tarjáni emberek. Ismerősök és barátok. Fiatalok és öregek. Élők és holtak. Őket kerestem. És őket idézem most." (Nógrád, 1973. január 16.) A darab - amely műfaját tekintve mozaiktechnikával megírt riportdrámának, dokumentumdrámának volt tekinthető - színpadra alkalmazott változatát a debreceni társulat - tudomásunk szerint csak a József Attila Művelődési Központban mutatta be, először 1973. november 6-án, díszelőadás keretében. A rendező Ruszt József volt, az író alakját Simor Ottó formálta meg. О fűzte közös szálra a történelmi emlékképeket, az emberi sorsmozzanatokat, vallomásfoszlányokat, amelyek az ünneplő városban járva riporteri sétaútjain megérintették. A többi jelentősebb szerepben Gerbár Tibor, Nóvák István, Sárközi Zoltán, Sárosdy Rezső lépett fel. Furák Terézt, a tragikus sorsú mozgalmista lányt Földessy Margit keltette életre. Éppen ellentétes előjellel volt érdekes valamivel korábban egy ókori klasszikus, Platon monodrámája, a Szokrates védőbeszédje, amelyet - a Huszonötödik Színház produkciójaként Haumann Péter úgy, olyan intim közegben adott elő, hogy a közönség is a színpadon ült. Ez az előadás egyébként része volt az 1971 I. fél évében indított kamaraszínpadi sorozatnak. Közben - éppen a folyamatos játékrend nyomán - időről-időre felvetődött a kérdés a lapok hasábjain, kulturális vitákban: színházi város e Salgótarján? Az igennel válaszolók a rendszeres, évadszerű programokra apelláltak, a nemet mondók több mindennel érveltek: hiába az esztétikusan kiképzett nézőtér, a jó akusztika, ha nincs zsinórpadlás, ha szűk a zenekari árok, ha csak alkalmiak az előadások, ha örökösen kísért a pénzhiány, ha viszonylag kevés a néző. (Erre majd még visszatérünk, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy például 1969 júniusában a Miskolci Nemzeti Színház egyik délutánra tervezett előadását érdektelenség miatt el kellett halasztani és este is csak mintegy százan voltak kíváncsiak Arthur Miller Az ügynök halála című világhírű drámájára.) A vendégszereplések azonban tovább folytatódtak, értelemszerűen váltásokkal. így a nyolcvanas évektől kezdve fokozatosan visszaszorult az addig szinte „egyeduralkodó" és a vá-99-