Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Puszta Béla: Az önismeret közös felelősség (köszöntő)

Mottó: ,Д szellem legelső kötelessége pedig az önismeret.,, (Szekfű Gyula) Az önismeret közös felelősség Salgótarján várossá nyilvánításának 75. évfordulóját semmivel sem ünnepelhetné méltóbban a Magyar Történelmi Társulat Nógrádi Csoportja és a Nógrádi Történeti Múzeum, mint ezzel a rendezvénnyel. Ugyanis „Salgótarján a 20. században" címmel település és társadalomtörténeti konferenciát rendezni gyakorlatilag nem kisebb vállalkozás, - még ha a teljesség igénye nélkül is - mint áttekinteni Salgótarján város létének történetét. Ez önmagában is tiszteletet érdemlő szellemi teljesítmény, de meggyőződésem szerint a vállalkozás jelentősége, hatása messze túlmutat a tudományos intézmények falain, a szakma határain. „A nemzeti közösség mibenlétéről, s kialakulásáról sokféle elmélet szól, abban azonban mind egyetért, hogy a fejlődés betetőzője, a közösség összetartozásának talán legfontosabb kifejezője a nemzeti öntudat, vagy kissé átfogóbb s mélyebb jelentésű szóval, a nemzeti önismeret. Ha az a felfogás, hogy a közösséget az teszi nemzetté, hogy annak tartja magát, nem fejezi is ki a teljes igazságot, bizonyos hogy a nemzet az önismeret által emelkedik ki a pusztán csak tenyésző lét formájából; ebben a síkban szemléli önmagát, múltja emlékezetét, jelene adottságait, s jövője álmait; ebben nemesedik nyers életösztöne hivatástudattá, túlhabzó életereje erkölcsi eszmények, vagy politikai célok által irányított vállalkozássá." Ez a gondolat hitem szerint nemcsak a nemzetre, hanem a város közösségére is teljes egészében is érvényes és ez a meggyőződés mondatja ki velem, hogy Salgótarján egésze számára túlbecsülhetetlen értékű ez a rendezvény. A konferencia tudományos értékelése természetesen nem tisztem, ez a szakemberek dolga lesz. A fentiekben megfogalmazott általános értékítéleten túl azonban még egyvalami biztosan megfogalmazható már a tartalom jegyzék alapján is. „Az önismeret anyaga - folytatva a korábbi idézetet - rendkívül sokrétű. Eredet és hivatás kérdései, fajta és műveltségbeli szépségeszmény, hagyomány és reform, a hazai táj képei, a sajátosnak érzett alakváltozásai, történelmi hősök és intézmények, erények és hibák: a sort hosszan folytathatnók." A konferencia témagazdagsága - a mítosztól a szénbányászaton át a vendéglőkig - visszatükrözi az önismeret eme sokrétűségének alapkövetelményét. Mindezek alapján állítom, hogy ez a tudományos ülés jelentős hozzájárulás ahhoz, hogy Salgótarján tovább emelkedjék „a tenyésző létformából" és ahhoz, hogy a szakma képviselői magas színvonalon teljesítsék „a szellem legelső kötelességét." Mindez azonban olyan feladat és felelősség, amelyet nem lehet kizárólag a tudományos intézmények és a kutatók „nyakába varrni". A város közössége - kitüntetetten annak választott önkormányzata - ezért a maga eszközeivel és lehetőségeivel köteles szerepet vállalni az önismeret építésében. Ez a kötelező szerepvállalás olyan munkamegosztást és együttműködést jelent, mint amit a „Salgótarján a 20. században" című konferencia is példáz. Puszta Béla Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere