Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Szénbányászat a Kürtös-patak völgyében

donos és felesége Szilmiczky Theresia retegmesterno lett. Második gyermeke, Theresia Júlia Olga (1863. ápr. 30.), őt követte Gyula Gusztáv Adolf (1864. dec. 2.), Malvina Vilma Mathilda (1866. szept. 3.) keresztülei a korábban említetteken kívül Rőczey Sándor halápi (Cserháthaláp) cukorgyári könyvelő és pénztárnok volt." Ezek a családi kapcsolatok feltételezéseink szerint hivatva lettek volna biztosítani vállalkozásának fejlesztését. Kachelmann ügyvédként, Rőczey pedig a cukorgyár szénvásárlójaként is számba jöhetett. A Mescha családban 1868-körül született még egy fiúgyermek, aki az András nevet kapta. Az ifjabbik Mescha András 1892-ben tűnt fel szintén bányatulajdonosként. Ő volt az, aki Kaufmann Károly bányakapitány (1894), valamint Ulrich Jenő bányamérnök (1901) szakvéleményei mellett történeti adatokat is szolgáltatott Gaál Istvánnak. 1918-ban Nagykürtös és Vidéke, valamint a Kékkő és Vidéke Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet cégvezetője volt." A Mescha-család saját tulajdonú bányája és a bérelt bánya 1860-ban még nem választható szét. A forrásaink csak egy „Braunkohlenbergbau"-ról írnak, ahol 15 munkás termelte a szenet." Az egy évvel később (1861) történt felmérésben már két bányatelket tüntettek fel: az egyik az „Évafeld" volt, amelyen a „Kürtöser Steinkohlen Bergbau" Seegengotter nevű tárója nyílott. A másik bányatelek a „Barbarafeld" volt, melyen a „Gedeonstollen Steinkohlenbergbau" létesült." Gaál István geológus szerint a két kettős bányamértékből álló ( 180 465 m ) Borbála bányatelken indult meg a szén kitermelése, míg a négy kettős bányamértékű (360 931 m ) Éva védnevű bányatelken a szén kiaknázására csak jóval később került sor." Ennek ellentmondani látszik, hogy az Éva védnevű bányatelek és a benne kihajtott „Seegengottes Kohlenbergbau" volt a Mescha András tulajdona, és ő a táróban 1863-ban már 12 munkást alkalmazott." A Borbála és Éva bányatelkek szene a kvarchomok feküjében volt, Bauer két telepről írt 1896ban, de ő Gaál István szerint, mivel nem ismerte azt a vetőt, amely az Éva bányatelek szenét levetette, a fúrásban (27 m) megütött széntelepet feküben lévőnek vélte. A fejtésre alkalmas értékesíthető szenet 1,5 m átlagos vastagságúnak találták, melyet 0,1-0,6 m vastag szénpala fedett. A fedő kvarchomokon keresztülszivárgó csapadékvíz azonban nagy mértékben pusztította a széntelepet. A feküben mintegy 50 m vastagságú szürke agyag található, amely azonban szerencsére nem volt hajlamos duzzadásra." Az „Istenáldás" táró adataink szerint 1869-ig gyengén üzemelt, hiszen 1867-ben is csak két bányamunkást jegyeztek fel a 47 láb (14,5 m) hosszú fapályával ellátott táróban." Az 1869-es népszámlálás Nagykürtösön ugyanekkor a bányászat-kohászat rovatban egy birtokost, egy hivatalnokot és négy munkást tüntetett fel." Mescha András nem találhatta meg számítását a bányájában, mert hamarosan feltűnt Salgótarján szomszédságában, Andrásfalván. Itt a Csókás-pusztán a Jeszenszky-testvérek 1869-ben vásárolták meg a birtokot a kőszén kitermelési jogával egyetemben gr. Gyürky Ábrahámtól és bízták meg Meschát a kitermelés megszervezésével. A vállalkozás rövid ideig tartott, mert 1870-ben eltávozott Csókásról. A bányát megtekintő bányakapitányt már Maász Mihály bányafelőr tájékoztatta." Nagykürtösön azonban maga Mescha mutatta meg 1870. szeptember 19-én Pongrácz Ernő bányakapitánynak a Barbara bányatelket és szomszédságában lévő Éva bányatelket a rajta lévő táróval együtt. A kitermelhető lignit a jelentés szerint 7 láb (2,1 m) vastag volt a bányában. A bányakapitány a következőket jegyezte meg a bányáról, illetve a szenéről: „Kellete nincs, a bányatelep csak két munkást alkalmaz fenntartásra". Mescha András bányájában ezek szerint termelés még 1870-ben sem folyt. Hasonlóan kedvezőtlen a megítélése a jelentésben a korábban említett vaskőbányájának is. Szeptember 22-én Szendehelyen az András, Julius és Kunigunda Vaskőbányákat, majd 23-án a szokolyai vaskőbányáját tekintették meg. A kutatások és feltárások itt is szüneteltek. A nagykürtösi szén minőségét elemző Méhes Rezső és a bécsi Földtani Intézet adataikat 1876-ban tették közzé, miután szóba került egy üveggyár létesítésének a gondolata. A gyárat természetesen a kvarchomokra és a szénre alapozták volna. Az elemzések általában lignitszerűnek ítélték meg a nagykürtösi szenet, bár előfordult jobb minőségű, feketeszínű, itt-ott kagylósán törő rész is. A fedü felé természetesen 0,5-1 m vastagságig földessé malik, a fekü felé több helyen is bitumenes agyagot találtak benne. Méhes 3717, a bécsi intézet pedig 3435-3763 kalóriásnak írta le. Amikor Hantken 1876-ban ismertette a salgótarjáni szénterületen található bányákat, ill. bányavállalatokat - amelyek a Pest-Salgótarján között létesített vasút 1867-es megnyitása után keletkeztek 37