Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: „Literator vagy dilettant” Szentmiklóssy Alajos 1793–1849

Úrban, hogy ő már most is igen szerencsésen futhatja meg a maga pályáját, mert korához képest igen sokat bír azokból, amik nélkül szerencsésen írni nem lehet... Tíz esztendő alatt az egész Haza tisztelve fogja zengeni a Pozsonyi tetőktől fogva a Moldvai szélekig a Szent-Miklóssy nevet, s nemzetünk dicsekedni fog azzal az írójával, akit századok olta várt. Annál bizonyosabb vagyok, hogy ezt egy isten jövendöli belőlem, mivel a mi kedves Aloyzunk fáradhatatlan, s tanácsomnak enged." Elmélyítette ismereteit a magyar nyelv grammatikájában, görögül tanult, gyakorolta a versírómesterséget. Kazinczy - híven jóslatához - mindenben igyekezett segíteni, egyengette Szentmiklóssy útját, aki így barátsága révén igen hamar kapcsolatba került az irodalmi élet jeleseivel, viharos gyorsasággal az irodalmi élet fő áramába jutott, már ami azt illeti, hogy ismert személyiséggé vált, mielőtt még 1815-ben az Erdélyi Múzeum először nyomtatásban kihozta verseit. Az előkelő ősi nemesi család sarja természetes jusként vette birtokba kiváltságos helyzetét az irodalmi életben, a választottak, a literátorok között, a szépség birodalmában. A Kazinczynál tett írói bejelentkezést követően az irodalom nagy öregjének Virág Benedeknek küldte el verses üdvözletét, majd még 1814-ben kapcsolatba lépett Horvát Istvánnal, Helmeczy Mihállyal, ezt követően Szemere Pállal, Döbrentei Gáborral, Berzsenyi Dániellel. Tanulságosak ezek a legkorábbi levelei. Bennük az irodalmi életben első lépésit tévő ember bizonytalansága, támasz keresése roppant küldetéstudattal, a kiválasztottság érzetével párosult. „...a honnyi szeretetnek ezen hathatós tüze bírt engemet arra, hogy a múzsáknak... tisztelői közé állván, az ő kiválasztott kedveltjeiknek, kiknek bájkörében te is ragyogsz, Fényes nyomdokin elinduljak. - Ah! de alig léptem-fel azon pályára, melly a dicsőség templomához vezet, máris érezni kezdem, melly kevéssé vagyok képes magam erejével mind azon akadályokon, melyekkel megvívnom kelletéik, győzedelmet venni." - írta Horvátnak, Pestre, majd még egy figyelemre méltó kérést hangsúlyozott: „Pesten jelentsd tiszteletemet mind azoknak, kiket egy igaz szívű Hazafi tisztelni köteleztetik, de leginkább Virág, Szemere, s Vitkovics barátaidnak, ezen szép Lelkeknek szeretetébe ajánlj." A hagyományok tiszteletén túl költőnk Kazinczy pesti triásza irányába tájékozódott. Ide kívánkozik ebből az évből Szemere Pálnak küldött levele is"... semmi nagyobb gyönyörrel nem tölthetett-el, mint azon édes remény, hogy oskolai pályámnak berekesztése után Pesten - ezen jövendőbéli magyar Athénában - szerencsém leend Kedves Uram Bátyámnak nagybecsű ismeretségébe juthatnom." Szentmiklóssy életrajzát ismerve tudjuk, hogy az 1814-es év, iskolai tanulmányai befejezésének ideje, választások elé állította. A felvilágosodás és klasszicizmus iskoláit bevégzett tanuló, s mint ilyen független, kötelezettség nélküli ember, természetesnek tartotta, hogy az írói pályán, a literátorok között képzelje el saját jövőjét. S azt is bizonyosan tudta és látta, hogy Pestnek központi szerepe van, s még inkább lesz a szellemi életben. Szándékairól, tervéről a legtöbbet Berzsenyi Dánielnek árulta el, akivel szintén még Egerből kezdett levelezni, néhány költeményt küldvén neki, hogy megítélhesse „...jól indultam-e el a pályán? s lehessen e a jó szándéknál egyebet várni tőlem?" Következő Erdő-Tarcsai keltezésű levele 1814. szeptember 9-én még változatlan hittel és elszánással szólt arról az elképzelésről, hogy Pesten az irodalommal próbál szerencsét: „Már elvégezvén tanulói pályámat, s most az Atyám mezei jószágán, eggy kies romános vidéken, holott ezen levelemet írom, vagyon tartózkodásom, s itt fogok néhány havakat eltölteni. A nyugalom enyhe igen édesen esik az oskolai nyűg lerázása után, s a természet sokféle kecsei mondhatatlan gyönyörrel töltik el mellyemet. Legforróbb kívánatom most az, hogy Pestre juthassak. Képzelheti a Tekintetes Úr, melly szerencse várakozik ott reám. A szép lelkek körében mindég új kénnyel fogom ott eltelve érezni magamat, tüzem nevelni fogja minden, s lelkem mindenkor ingereltetni fog a merészebb repületre. Ez leend életemnek leggyönyörűbb apochája. De előbb még a praxis évén kelletik áltesnem, mellyet örömmel törőlnék-ki az idő lajstromából, csak hogy kívánságom előbb megkoronáztatnék. ' ' Tanulmányai után a család támogatásának, és kapcsolatrendszerének, összeköttetésének és tekintélyének köszönhetően könnyen és gyorsan haladt az érvényesülés útján. Idézzük önéletírásának vonatkozó részletét: „Törvényes praxison Szent Miklóssy József Bátyámnál Gömör Vgye akkori Fő Jegyzőjénél voltam, s ez az ideálok árnyvilágában élő ifjat a való életbe kezdé beavatni. Ugyanakkor t.i. 1815-dik 81