Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Társasági élet a salgótarjáni vendéglőkben

Az 1920-as évek szórakozó- és mulatóhelyei Az első világháború és a forradalmak után kialakult zűrzavaros helyzetből: jegyrendszer, záróra szigorítás, vendéglői étkezési szabályozás, háborús receptek szerinti pótanyagokkal főzés, fémtárgyak beszolgáltatása hadi célokra elég lassan lábalt ki a salgótarjáni vendéglátás. Vérveszteségei nem voltak megvetendőek, hiszen elvesztette a Korona szállodát, kávéházával és vendéglőjével, és addig még működő önálló kávéházak sem érték meg Salgótarján rendezett tanácsú várossá alakulását. A kedvezőtlen gazdasági viszonyok, a nagy drágaság, a beszerzés nehézségei válságba sodorták a vendéglátást. A korábbi vendégkör kiesése a vendéglői fogyasztás köréből a forgalom nagymértékű csökkenésével járt együtt. Egyre nagyobb méreteket öltött az üzletek egymásutáni gyors cseréje, egyre többen mentek tönkre. Mivel a vendéglátóipart igen jövedelmező szakmának tartották, sokan korábbi állásukat otthagyva váltották ki az iparra szóló különböző engedélyeiket. A várossá válás után néhány évig még a Vadász szálloda játszott meghatározó szerepet a város társaséletében. Fennállásáig továbbra is a Vadász nagyterme volt a színhelye a városba érkező színész vándortársulatoknak, rövid ideig pedig a Városi Kaszinó tartotta itt rendezvényeit. A bérlő minden lehetséges eszközt bevetett a szálloda megmentésére. A köztisztviselőkre számítva elsősorban, akiknek a száma a várossá válás után nőtt meg jelentősen, előfizetéses étkezést biztosított. A vendégek becsalogatására amerikai rendszerű biliárdasztalokat szerzett be, és a reklám egyik legkézenfekvőbb megoldását választva versenyeket rendezett. Nem nagyon válogathatott a bérlő a pártok között sem, akik kibérelték a különtermet. így történhetett meg, hogy 1926 augusztusában az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) helyi és bányász szakcsoportja tartotta itt rendezvényét. Délután a gyermekek számára tartottak mesedélutánt, este pedig a felnőtteknek kultúrestet. A műsor - a kor szellemének megfelelően - a Trianon által igazságtalanul „elrabolt Felvidéket" mutatta be vetített-képes előadásban". Az EME salgótarjáni népszerűségének bizonyítékaként az előadó és vetítő nem kisebb egyéniség volt, mint az ÉME országos ügyvezető igazgatója. A Vadász szálloda mellett, majd pedig 1927-es felszámolásával egyre feljebb tört a szomszédos Pannónia szálloda, kávéház és étterem. A korábban a salgótarjáni izraeliták találkozó- és szórakozóhelyeként számontartott Pannónia igényessége mellett nyitottabbá és a modernebb szórakozási formák meghonosítójává vált. Tulajdonosa, Nagy József indította el a kertmozit a Pannónia kerthelyiségeiben, amelyben 1924-től május 1-szeptember 30-ig vetítettek filmet. A pesti módit követve kerthelyiségében pingpong játéktermet is berendezett, hogy az új sport gyakorlására lehetőséget nyújtson közönségének. A Pannónia adott helyet az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) rendezvényeinek és annak kaszinóhelyiségéül is szolgált, később az SBTC otthona is lett. A Vadász kiválása után a vándor szinitársulatok előadásait is a Pannoniában tartották, amíg az Ipartestület színházterme el nem készült. Az 1929-ben alapított Nemzeti Szálloda csak az 1930-as évek közepétől jelentett konkurrenciát a Pannónia számára. A Pannoniában léptek fel először budapesti jazz-zenészek, hogy megkedveltessék az Újvilág divatos zenéjét. A modern táncok bemutatására két táncosnőt és egy táncost szerződtetett a tulajdonos. Az 1920-as években újabb vállalkozásokköveteltek részt Salgótarján társasági életének szervezéséből. A két szálloda mellé - időrendi sorrendben - a Tátrakert söröző, a Városi Vigadó, az Omilyák vendéglő és a palackgyári kantin zárkóztak fel. A Tátrakert sörözőt Minarek János nyitotta 1923-ban, aki üzletét fedett nyári kávéháznak is szánta egyben. Nem sokkal az alakulás után társas vállalkozás lett, Kovács István szállt be üzlettársnak. Ekkor már az üzlet megnevezése is változott, kerti nyári söröző és borozóként működött kocsma jelleggel, Minarek János Fő utcai beltelkének kerti helyiségében. Legkellemesebb családi szórakozóhelyként hirdette magát a „Tátra"-kert, ahol naponta meleg villásreggeli és hideg ételek voltak fogyaszthatók, amelyek mellé kitűnő sört csapoltak. Zenét 4 órától a közkedvelt „Rudas" cigány zenekar szolgáltatott. A hely kiválóan alkalmas volt nyári mulatságok rendezésére, így nem véletlen, hogy a helybeli nyomdászok és könyvkötők és az OMKE is ezt választotta táncmulatsága színhelyéül. Minarek kivá64