Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Arcképvázlat a naplóíróról

harmadik körzeti iskola épületet (kihúzva: újból) felépítve a nagyközség átadta kulturális hivatásának.

9 A nagyközség közönségének régi óhaja volt, hogy a nagyközséget kettészelő vasút mentén a belterületen egy vasúti megálló létesítessék. Agilis képviselőnk, dr. Jankovich Marcell vezetésével 1908-ban jártunk ez ügyben Kossuth Ferenc kereskedelmi ügyi miniszter úr Őnagyméltóságánál, ahol sikerült is a fő-téri megálló létesítését kieszközölni. De rengeteg természetes és rosszakaratú akadály leküzdése után csak 1912-ben épült fel a fő-téri vasúti állomás. A pósta-épület egy évvel később, 1913-ban épült a nagyközség által e célra felajánlott telken. Sok szép, közcélt szolgáló terv várt még megvalósításra - a Pécskő-patak beburkolása, a Fő ucca csatornázása és kövezése stb. De sajnos ezek a tervek a mai napig sem valósultak meg, mert részben a maradi gondolkodás és kicsinyes féltékenység, részben pedig a közbejött világháború megakadályozott bennünket a kivitelezésben. Iparkodtam Salgótarján régi és fokozatos fejlődéséről hű képet nyújtani. ~ (Kihúzva: Ujabban) Mostanában gyakran hallok újabban ideköltözött egyénektől olyan kijelentést, hogy Salgótarján híre után szebb városnak képzelték. Én megértem őket, mert ők valószínűleg beleszülettek valamelyik modern, szép nagyvárosba. De, ha valaki valamikor részt vett valamely közintézmény - például csak egy vasúti átjáró - kieszközlésében, az tudja csak méltányolni az itt elvégzett munkát. - Tudom, sőt magam is hangoztatom, hogy ha mindenki megtette volna kötelességét e várossal szemben, ma másként nézne ki Salgótarján. 1922-ben új korszak kezdődött a város életében. " Ennek az új korszaknak a történetét az újabb nemzedék valamely tagja fogja megírni, én csak azzal a szívből jövő óhajtással fejezem be ezen, az elmúlt félszázadra visszatekintő emlékezésemet, hogy a következő félszázad történelmének megírója, egy fényes, csinos (kihúzva: boldog és) minden tekintetben előrehaladott város történelméről írhasson s a mi szeretett Salgótarjánunk, Nagy-Magyarországban is, mint Felső-Magyarország ipari és kereskedelmi gócpontja töltse be az őt megillető helyet." JEGYZET 1. Nyomtatásban megjelent A Munka 1930. február 22.-március 8. közötti 8-10. számában „Salgótarján fejlődése az utolsó félszázadban" címmel. Az eredeti napló és az újságcikk közötti eltéréseket itt hozzuk. Az eredeti, kézzel írt napló a Nógrádi Történeti Múzeum dokumentumtárában található, leltári száma: 91.43.83. 2. A kipontozott helyeken A Munkában: Cigány (ma Iskola-utca) és Meszesaljai (ma Tátra) utca. 3. A Munkában: „Ezekkel egyidőben Kovács József, ennek halála után Barella Henrik, ennek halála után Hricsovszky András, azután Tóth Gyula, ismét Hricsovszky András, ismét Tóth Gyula, s legutoljára Hricsovszky András viselték a bírói tisztséget." 4. A Munkában: „A Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Testület 1885-ben alakult. 1896-ban Weiszenbacher János parancsnoksága alatt, az abban az időben legmodernebb felszereléssel ellátva, kezdte meg áldásos működését. A Salgótarjáni Ipartestület 1886-ban alakult. Első elnöke Horváth Imre volt." A következő bekezdés évszáma 1886-ról 1892-re van módosítva. 5. A Munkában: Kraicz Antal, illetve Csánk Miklós helyett Dezső szerepel, majd egy új bekezdés: „1900-ban épült a Tarján-patak felett az eddigi gázló helyén a Karancsalja felé vezető törvényhatósági úton az első híd, amely ma is fennáll. A községi polgári iskolát Salgótarján nagyközség 1903-ban állította fel. A fiúosztályok a Weiszenbacher (ma Horváth) féle házban, a leányosztályok pedig a Takarékpénztár udvarán lévő alacsony melléképületben voltak elhelyezve." 6. A Munkában: Bartha Géza. 59