Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Szénbányászat a Kürtös-patak völgyében

ségtől keletre, a másik Szokolya község határában volt. A 19. században már csak vasércet bányásztak. Schleicher Aladár egyetemi tanár, a nógrádi származású ipartörténész a besztercebányai bányakapitányság irattárában a szokolyai bányászatra vonatkozó történeti adatokat talált 1853-1854-re vonatkozóan, amit kivonatosan ismertetett. Ezek a selmeci bányatörvényszéki iratok, valamint a múlt század végéről származó adatok nem foglalkoztak a szokolyai bányászat múltjával, hanem csak a bányászati feltárást szolgáló geológiai vizsgálatokról számoltak be. A levéltári adatok szerint 1853/1854-ben Kussewich András és Madarász András nevében Mescha András bányatiszt foglalkozott a kutatásokkal, melyek Szokolyán kívül kiterjedtek a nógrádi Szendehely és Nézsa határára is. Szokolyán 1851-ben Failhauer Sándor bányavállalkozó bányát is nyitott. 1854-ben a teriilet már egy másik vállalkozás kezében volt. A terület birtokosa hr. Eszterházy-féle ipolypásztói uradalom. Utolsó ismert adatunk szerint a Lukácshalás dűlőben folyt bányamunka az Éva-táróban. Szendehely határában barnavasérc szerű, inkább szferosziderites teknőalakú telepet találtak a patak baloldali árkában. Az adományozást a selmeci bányatörvényszék a „Szendehelyer concessionierte Andreas Eisensteinbau" javára jegyezte be. A birtok a váci püspökségé volt, s a Kálvária-hegy közelében tömzsökben és fészkekben fordult elő a barnavasérc. Nézsa határában a Keszegről Nézsára vezető út mentén a Sela-dűlőben találtak barnavasércet. Hasonló előfordulás volt a nézsai malomtól az Agárd felé eső területen is. 1849-ben bányászták is az ércet, de létesítményei összedőltek, csupán a besüllyedések emlékeztettek a hajdani bányászatra. Az 1857-es dátum nemcsak Mescha életében volt jelentős, hanem kihatott a terület bányászattörténetére is. Ekkor kötött ugyanis házasságot 1857. február 16-án Nagykürtösön Szecsődy Ottilia Juliannával, Szecsődy János és Benicz Julianna nagykürtösi közbirtokos család lányával. ~ A Szecsődy család Vas vármegyei eredetű, 1822-ben költöztek Veszprémből Nagykürtösre, ahol 18321849 között csendbiztos, majd 1861-től vármegyei számvevő volt Szecsődy János. ' Mescha K. András vállalkozásainak indítékai, bányanyitási kezdeményezései ezzel válnak érthetőbbé. A történéseket az 1870-es évek második felében keletkezett leírás alapján tudjuk rekonstruálni. A kürtösi közbirtokosság, mint földesuraság annak ellenére, hogy a határban a szén régóta tudott volt, nem ismerte a széntelep kiterjedését, a szén minőségét. Mint írták: „Mescha András volt szokolai bányaigazgató figyelmessé lőn téve, célszerűnek látta a széntelepet műtanilag átvizsgálni". Mescha miután házassága révén Nagykürtösre került, 1857-ben felkérésre átvizsgálta a területet, s hogy ezt sikeresen végezte, bizonyítja a selmeci bányakapitányság irataiban 1858-ban szerepelt Nagykürtös, mint olyan hely, ahonnan bányanyitási engedélyért folyamodtak. Ezek az adatok ellentmondanak Kalecsinszky közlésének, aki Mescha András lignitfeltárásainak kezdetét 1844-re teszi azzal, hogy 1848-1859 között szünetelt a bányászkodás és csak 1860-ban indult meg újra. Az adat annyiban elfogadható, hogy a széntelep létezésének ismeretére utal név nélkül. Mescha András miután 1857-ben átvizsgálta a területet, úgy találta, hogy a „kőszén" fedüjében 1 láb (0,31 m) vastag kőszénpala van, ami felett „nagyszerű homok" található olyan vastagságban, hogy helyenként 15-20 ölet (27-36 m) is eléri. A szén feküjét 40 öl (72 m) vastag agyagrétegnek becsülte, amely alatt ismét egy nem kutatott szénréteg található. Az agyag tűzálló téglák készítésére alkalmasnak látszott, a homokot pedig már korábban is üveggyártásra használták a Hont megyei csábrági és a nógrádi Balassa-hutában. A szénbányát azonban csak 1859. november 1-én nyitotta meg Mescha András és vette bérbe 600 osztrák értékű forintért. Az első táró a „Salvator Mundi" volt, a tulajdonosa pedig a közbirtokosság. Mescha András, mint bérlő szerepelt kezdetben, aki felismerte a szén jelentőségét, és próbálta a vállalkozást fellendíteni. Hamarosan csalódnia kellett, mert a közlekedési viszonyok okozta hátrányokat csak fokozta a szén gyenge minősége. Az eladhatatlansági gondokat azonban időlegesnek vélte, mert a bányatelep szomszédságában maga is vásárolt 85 holdnyi területet (Éva Grubenfeld), hogy ott megtelepítse saját bányáját „Isten Áldás" (Seegengottes) néven. Tárója pontosan szemben nyílt a közbirtokossági bányával. Nagykürtös és Kiskürtös közt félúton, a Kürtös-patak völgyétől keletre, a Nagysztracinra vezető országúttól észak felé jött létre a „Messa-puszta" és a „MessaKohlenbergwerk". Mescha András most már mint kürtösi birtokos letelepedett, kúriát is építtetett. Itt születtek gyermekei: Ottó Viktor Emánuel (1860. okt. 15.), akinek keresztszülei Kachelmann Károly selmeci erdőpolgár, bányatulaj36