Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter

fenn is tartja, nem akarva a tisztelt karokat a továbbiakban feltartani, magamat a legbecsesebb, legértékesebb, legbarátibb kegyeikbe ajánlom. Tisztelt Hivatalnoki Kar/Magisztrátus! Amit irányításom alatt, megtanácskozva a nemes karokkal, ezen vármegye tiszteletéhez, gyarapodásához és boldogulásához ténylegesen adni kell majd, annak a magisztrátus kezében kell lennie, és a magisztrátus keze alatt megerősödnie és gyarapodnia. Nagy az a vetés és nem csekélyebb az a munka, amelyhez mint munkásokat elhívtak bennünket - de az erény fölött nem állhat semmiféle parancs, s míg, bár gyengék lévén, nagy terheket emelünk, kha az kakarat állandóan velünk van, a rend oda vezet bennünket, ahová munkával hiába is próbálkozunk majd eljutni. Az igazságszolgáltatás adminisztrációjában és a közügyek intézésében is az első és legfőbb az időnyerés. Ami ma meglehet, ne halasszuk a panaszos baj elhárítására alkalmas gondolt holnapi napra, és magának a hivatali személynek is kedvező és hasznos lesz ez, ugyanis ha eltűrjük, hogy a munkák felhalmozódjanak, azt, amit egyenként minden nehézség nélkül teljesíteni lehetett, miután tetemessé lett, vagy hanyagul intézzük el, vagy felejtéssel temetjük el. Atyáink törvényei az eljárási formát érthetően írják le, és az ügy megtárgyalására megengedett időt, a védelemre bemutatandó iratok számát, a törvénykezés módját világosan megszabják, így amit a bíró becsületesen és tudatosan végez, nem másként tekinti, mint hogy a pereskedők vagy az ügyvédek által tett minden dolgot a törvények szintjére emeli fel, és ezek védelme alatt mindent a törvények, és nem a saját döntésével tesz, és ezzel a tudatos eljárásával kiérdemli a derék bíró megnevezést. Ahol pedig a szegény nép tagjainak aggodalmas panaszai vagy kaz ellenük elkövetett jogtalanságok az ő ítélőszéke elé kerülnek, igencsak vigyázzon, nehogy a kjogot dadogva elmondónak a hosszúra nyúlt beszédétől émelygést kapjon, engedje magát rábeszélni arra, hogy a bíró türelme a kihallgatáson igen sokat ér, annyira, hogy a pervesztesek is, ha türelmesen bántak velük, nyugodtan térnek haza. A vádak tárgyalásában, az ügyet figyelemmel kísérő karokkal történő tanácskozások mellett, mértéktartást/szerénységet kell tanúsítani a beszédmódban véleményünk védelmezése során, s jó ügy ritkán lesz vesztes; s ha a törvényt szenvedélyesség nélkül adják elő, az akkor is áthatja a szíveket született erejével. A jó ügy tiltja, hogy szabados szenvedéllyel védjék, ráadásul, valahányszor a szenvedély a törvényességet meggyalázza, a törvényesség menekül azon szemek elől, amelyek nem tudják a valódit a látszattól megkülönböztetni. így minden ügyet nyugodt tárgyalási módban kell megtárgyalni, ha törekedni akarunk a törvényességre, a közmegbecsülésre, a nyugalomra és végül a szükséges egyetértésre. Az alullévők tisztelete és kötelessége a felüllévők iránt, ezeknek a kölcsönös megvesztegethetetlen akarattal született véleménye/ítélete a szavazók iránt, a szeretet és egyetértés kötelékét alkotják, amely a köz boldogulása céljára köttetvén meg erősen, mindenképpen szükséges. Az van javára a lehető leginkább a boldogulásnak, aki több szeretettel, mint félelemmel parancsol, az engedelmeskedik helyesen, aki fél a neki felajánlottat (...)ból megvédeni. Ugyanazok vagyunk nemzetre, egyenlőek fajtánkra nézve, hasonlóak a szabadság fokozatában, de nem lehetünk mindnyájan egyenlőek a hivatalra nézve, mégis az országnak legfőbb uralkodóját, a hazát, törvényeket ugyanazzal a vallásos tisztelettel övezzük, és mindig ugyanazzal az őszinte megbecsüléssel figyelünk kölcsönösen egymásra. Ha a cselekvésben a törvényességre, a beszédben a szerénységre, a felettesek iránti alázatra, a hasonlóak vagy alávetettek iránti szeretetre és figyelemre törekszünk fáradhatatlanul, az erények rlgotfítanak tőlünk minden privát hasznot és a pártosságnak minden rút törekvését. - A haszon iránti vágy, a beteg lélek bűne, bármely kiváló erényt (ha ilyen bűnös lélekben egyáltalán lakozhat erény) alávet és tönkretesz. Ennek a lehető legtávolabbra kell lennie a jellemtől. Ugyanis amiket a születési viszonyok vagy az elvállalt feladatról készült számadás a haza számára teljesítendőként rendel, kell, hogy azok adottságok legyenek, és meg kell hogy feleljenek a nemesek lelki alkatának, mivel a hűséges és hasznos szolgálatok, melyek a köz boldogulását szolgálják, értéküket nézve megfizethetetlenek, így aki azokat haszon céljából adja el a köznek, mivel pénzért megvásárolható, lelkét tekintve nemtelen. Lángoló szívvel, patyolat kezekkel kell a haza oltárán áldozni, efféle erényre és nemességre van szükség, ellenben a megvesztegethetőség szolgai lélekre és utálatos elmére vall. 29