Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Hausel Sándor: Szécsény, Vár utca 13. Adatok a Forgách kastély huszadik századi történetéhez

a szécsényi Forgách kastély történetéhez 1335-1765. In: Nógrádi Történeti Évkönyv 1989. 59-84 4. Praznovszky Mihály: Pulszky Ferenc a szécsényi földesúr. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1977. 325-346 5. Pulszky Teréz: Egy magyar hölgy emlékiratai. Bp., 1986. 6. Galcsik Zsolt: Pintér Sándor kiadatlan levelei. In: Szécsényi Honismereti Híradó 1991-1993. 91 7. E változások a képviselő testületi jegyzőkönyvek alapján: NML V. 503. Szecsény 1901. 9. 11. 8. Valamennyi bárónétól származó idézet helye: Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik. Bp., 1987. 9. NML V. 225. 658/1946 „Dr. Gross Jenő szécsényi, varsányi, nagylóci, csitári erdőgazdaságának állami tulajdonba vétele." Az erdőgazdaság akkori területe 1962 kh volt, két erdész felügyelete. A tulajdonjog fele-fele részben illette meg őt és a férjét. 10. V. 503. Szecsény nagyközség iratai 791/1948 11. Gerő József: A magyar királyi Belügyminisztérium által igazolt nemesek 1867-1937. Bp., 1938. 12. Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár). Bp., 1937. 414 13. Leblancné Kelemen Mária: Szecsény község története a felszabadulástól a tanácsok megalakulásáig. In: Tanulmányok Szecsény múltjából 7. 9-96 14. A „Károly csapat Kereszt" viselésére volt jogosult a Budapesti 1. Honvéd Huszárezred igazolása szerint. V. 503. 31. csomó 15. V. 503. 791/1948 16. Mollináry Gizella: Meddő szüret után I-II. Bp., é. n. I. 118 „A földesúr...úgy osztotta be életrendjét, hogy minden hétből három napot Pesten töltött. Rendesen vasárnap délben repítette le fogata az állomáshoz és a következő szerda vagy csütörtök délután tért vissza." 17. Mollináry I. 117-118 18. NML XV. 3. Szecsény 2302. számú telekjegyzőkönyv 19. V. 503. 31. csomó 20. Hír János-Mészáros Zoltán: Megkésett emlékezés Lipthay Bélára, Nógrád megye első természettudományos muzeológusára. In: NMMÉ XIX 157-167. Mindemellett érdemesnek tartom Lipthay Béla saját sorait idézni a háború előtti tudományos tevékenységét illetően abból az általa „Pro memóriám" címmel elnevezett iratból, amelyeket ingatlanainak első felajánlása alkalmával írt: „Romániában elvesztettem vagyonom nagyobb részét. Ez a család szempontjából nem látszott szerencsésnek, de nekem ad personam szerencsém volt, mert a lecsökkent munkaalkalom időt engedett arra, hogy természettudománnyal kapcsolatos aktivitásom ezentúl a fő foglalkozásom legyen. A rovargyűjtésem és a tenyésztés 1930 óta vált elementáris fontosságúvá, amióta specializálódtam a növényi kártevők egy fontos ágában." ...A szécsényi „vételt főleg azért eszközöltem, mert a nagyon szép otthonnal és botanikus kertnek beillő parkkal kaptam egy körülbelül 60 méter hosszú és 7 méter széles, hatalmas üvegházat. Itt folytathattam volna éjjel-nappal, télen-nyáron a növényi kártevők tenyésztését, értékesítve hosszú évek tapasztalatait. Ez az álmom nem valósult meg, mert érkezésemkor a honvédség a kastélyt katonai ruharaktárnak használta és így a magammal hozott ingóságaim tetemes részét nem tudván elhelyezni, faládákban kicsomagolatlanul az üvegházban helyeztem el. A front alatt egynéhány bomba a gyúlékony anyagot az üvegházzal együtt elhamvasztotta. Még az üvegtáblákat tartó vasszerkezet is a lángokban használhatatlanná vált. Az entomológiai gyűjteményünk 300 dobozzal, a szekrényekkel egyedül kb. 30.000 forintot képvisel, nem is szólva a gyűjteményről magáról. Ezt a gyűjteményt már most felajánlottam a múzeumnak avval, hogy az már most felállítható legyen a múzeum helyiségeiben. Azt a kívánságomat fejeztem ki, hogy az az én, mint Antal öcsém életében, - (aki aGyűjtemény társtulajdonosa) - ne olvasztassék be a muzeális anyagba, hogy alkalmunk legyen életünk még hátralévő részét arra fordítani, hogy az továbbfejlesztessék abban az irányban, amely a múzeum szempontjából a legfontosabb." PMI 21. Odescalchi id. m. 290-291