Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Hausel Sándor: Szécsény, Vár utca 13. Adatok a Forgách kastély huszadik századi történetéhez

A mindenki által igenelt nagyszerű terv ellenére a kastély állapota napról napra romlott, de a javításra nem került sor. Ezt látva a szécsényi tanácselnök 1951-ben szorgalmazta a tetőjavítását, és ha már az első elképzelés (múzeum) nem valósul meg, akkor helyi intézmények elhelyezésére jól megfelelne. A kastélyt tehát mind a báró, mind a megyei tanács múzeumnak szánta, azonban minden más célra felhasználták, csak arra nem. 1955-ben a szécsényi Tejipari Vállalat kezdeményezésére a pincében rokfort sajt termelése kezdődött el, két helyiségben pedig penészlaboratórium lett elhelyezve. Az akuttá váló hasznosítási gondok megoldására a javaslatok garmadája jött létre, anélkül, hogy egy lépést is tett volna bárki. Több évi huzavona után végre 1955-56-ban az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával, a budapesti székhelyű Várgondnokság közreműködésével a zsindelytető helyére palatetőzet került, de a belső felújítás elmaradt, az első emelet szinte teljes egészében mennyezet nélkül volt. (A további felújítások akkor 3-5 millió forintot tettek volna ki.) A tetőcsere munkálatai, a bontott anyagok elszámolása nem kis viharokkal zajlottak le. Az anyag-elszámolási problémák éles vitákat keltettek a Várgondnokság, a szécsényi Községi Tanács és a munkában érdekelt vállalatok között. 1956-ban a szécsényi járási tanács is napirendre tűzte a kastély ügyét; járási kultúrközpont volt a következő elképzelés." Ennek keretében működött volna a járási könyvtár, egy Rákóczi szoba, talajvizsgáló állomás, képzőművészeti és sport szakosztály, továbbá a díszteremben kiállítások, ünnepélyek, tömegrendezvények, filmvetítések rendezésére került volna sor; „Járási tanács végrehajtó bizottsága javaslatát a járási párt végrehajtó bizottsággal és a tömegszervezetekkel egyetértve hozta meg és kéri az Országgyűlés Elnökségét, hogy a kastélyt adja a járási tanács kezelésébe annak érdekében, hogy Szécsény község 5.000 lelket számláló lakossága és a járás többi községei is a kultúrközpont megszervezésével a kultúrigényüket kielégíthessék." Az Építésügyi Minisztérium Műemléki Csoportjának véleménye azonban eltért ettől, sőt azt sem helyeselték, hogy a kezelői jog a községhez került, mivel az nem rendelkezik olyan anyagi eszközökkel, amilyeneket a kastély megkívánna. Véleményük a fenti tervről az volt, hogy jelenlegi állapotában kulturális célokra nem alkalmas, illetve a község kulturális igényei mellett az épület kihasználása nem látszik biztosítottnak. A Műemléki Csoport azon az állásponton volt, hogy a kastély egészségügyi intézmény (tüdőgondozó, bányász-szanatórium), üdülő vagy szociális otthon céljára a legalkalmasabb. Ugyanakkor nem értett egyet a roquefort üzem szerzett jogainak túlzott védelmével, mert szerintük jogtalanul, kiutalás nélkül telepedett a helyiségekbe. (A Közellátási Bizottság 1955-ben engedélyezte a pincék kihasználását a szécsényi Tejipari Vállalat kérésére, előtte a Terményforgalmi Vállalaté volt, de az nem vette igénybe.) Ezen túlmenően kifogásolták az udvaron tapasztalt állapotokat, amelyek „sem egészségügyi, sem műemléki szempontból nem megengedhetők." Sürgették továbbá a lakók elhelyezését. 1957-ben a megyei tanács" próbált lépéseket tenni az Élelmiszeripari Minisztérium Tejipari Igazgatóságánál az elhúzódó ügy gyorsítására. Bár a Műemléki Csoport palatetővel látta el az épületet, de a mennyezetet leszerelte a gombafertőzés elkerülése végett, emiatt aztán az épület nagyobbik része üresen állt. Jóllehet több intézményt és szervezetet megkerestek, de azok a sajtüzem kiköltözésétől tették függővé az ajánlat elfogadását. így aztán az épület „ott áll beláthatatlan időkig befejezetlenül, használatlanul, mely körülmény semmiképp sem egyeztethető össze a lakás, illetve helységgazdálkodás elveivel" - írta a megyei tanács. A megyei tanács igazgatási osztálya azt javasolta, hogy a Tejipari Igazgatóság szakiskolát, üdülőt telepítsen oda, emellett gyermeküdültetési, sport és oktatási célokra is alkalmasnak vélték. A Tejipari Igazgatóság válaszában közölte, hogy egyrészt a helyreállítás költségeit vállalni nem tudja, másrészt a sajtérlelőről nem hajlandó lemondani: „Bár a javasolt célra, iskola, üdülő, valóban megfelelne, azonban helyreállítása olyan összegbe kerülne, amit az ipar jelenleg erre a célra biztosítani nem tud... A helyszínen ezenkívül mérlegeltük azt is, hogy az épület pincehelyiségében elhelyezett sajtérlelő mennyiben zavarja az épületnek egyéb célra való felhasználását. Megítélésünk szerint jelenlegi állapotában sem zárja ki az épületnek szanatórium, iskola stb. célra való felhasználását, de hajlandók vagyunk arra is, hogy az épület konkrét hasznosítása esetén a használó igényeinek megfelelően az épülettől való leválasztását tovább javítani. A sajtérlelőt azonban felszámolni a kastély pincéjében nem tudjuk, mert azt népgazdasági érdekből rendkívül károsnak 278