Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Szomszéd András: A kisterenyei szénbányászat kezdetei 1896-ig

a jelenlévő népesség 1869 végére 2140 főre növekedett. Ez 34 százalékos lakosságnövekedést jelentett. Az ekkor még 58 bányász és a bányáknál alkalmazott öt hivatalnok mellett megjelent egy foglalkozási kategória a napszámosoké, akiknek száma 236. A „szállítási vállalatnál", a vasútnál akkor még öt hivatalnok mellett mindössze öt munkás dolgozott. Ezek a személyek szinte kivétel nélkül beköltözöttek. A vasútépítés, a bányászkodás, de a vasút működtetése is mind szakmunka, magasabb technikai tudás mellett általános műveltséget is igényelt. Helybeli ritkán lett ekkor bányász. Első nyomokat a század végén lehet felfedezni. Az SKBRT. környékbeli bányáiban a 20. század első évtizedében már egyre több kisterenyei lakhelyű bányászt lehet fellelni a munkásokat regisztráló törzskönyvekben. Ok többségében a segédmunkát, az „urasági" személyzetet adták. Hogy a nem földművelésből élő lakosok csak ideiglenes polgárai voltak a falunak, mi sem bizonyítja jobban, mint a már ismertetett községi szabályrendeletben leírt mondat: „A bányák(at) beszüntett(e)tvén, a bányamunkások elszéledtek." Ennek az elszéledésnek legszembetűnőbb eredménye, hogy a jelenlévő lakosság az 1880. évi 2515 főről 1887-re 2359 „lélekre" apadt. A változásokat nem az őslakosságnál kell keresnünk. A bánya számukra ekkor még nem jelentett vonzerőt. A bányászkodás önmagában a települést még nem emelte ki az átlag mezőgazdasági falvak sorából. A vasút megléte potenciálisan nagyobb esélyt adott a falu fejlődésének. JEGYZETEK 1. NML. IV. 488 Nógrád vármegye községi szabályrendeleteinek gyűjteménye, Kisterenye 2. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete Budapest 1915. 781. p. (Papp 1915.) 3. Vö. Dzsida József: Az SKBRT. nógrádi szénbányászata 1868-1942. Starján 1943., Faller, Schréter Zoltán: Nagybátony környéke Bp. 1940., Szvircsek Ferenc: A szénbányászat története Nagybátonyban, Bátonyterenye 1994. 4. NML. IV. 152. Szn. Nyomtatvány 1852. december 22. 5. NML. IV. 188. B. 4., 1857. 6. NML. IV. 7. A O.öi. 5. Kisterenye 1828, ül. IV. 269. Községsoros adatok. 7. NML. 251. 2145/1862. 1862. aug. 13. 8. Ustredny Bánsky Archív V Banskej Stiavnici - BKTB III. Spisy, 2. Vseobecna agenda 1870ben 715. sz. Kisajátítás bányavasút céljára, 1871. 519. sz. A kisterenyei bányavasúthoz kisajátítás és vasút létesítése. NML. XI. 5. Ingatlanszerződések Nemti 51. sz. 1871. Ez utóbbiból megtudható, hogy Gyürky Ábrahám első alkalommal „oda nyilatkozott, miképp tekintve a hazánkban fejledező kőszén ipar üzlet általános és köz hasznúságát, a kiépíttetni kívánt bányavasút ellenében nincsen..." de a vasútépítéséhez szükséges területet örökre nem hajlandó átengedni csak „évenkinti bérfizetés mellett". Első alkalommal évenkinti bérletként egy magyar hold területért 40 osztrák forintokat kért, amit a társaság nem fogadott el. Végül a bérleti összeget 25 osztrák forintra szállítják le. Az úrbéres gazdák még hajthatatlanabbak. Őket már kényszerkisajátítással kellett megfenyegetni, ennek ellenére is csak a második békéltetés eredménye. Az évi bérlet összege magyar holdanként 30 osztrák forint. 9. NML. XI. 5. Ingatlanszerződések Kisterenye 10. sz. 10. 1845-ki Magyar Bányatörvény az eddig megjelent rendeletekkel bővítve Pest 1872. 4-6. p. 101. p. Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981. Dorog 1981. 12. p. Magyar Történeti Kronológia III. 1848-1944. Bp. 1982. 726. p. 11. NML. XV. 2. AFTH iratok Kisterenye színes birtokvázlat. E térkép szerint Kisterenye határa Kisterenye I. - ezt neveztem szűkebb határnak, és Kisterenye II. részből állt. Ez utóbbi terület a mai Márkázapuszta és mögötti határrész, melyen csak majorsági földek voltak. 12. NML. XV. 2. Kisterenyei telekjegyzőkönyvek 1-240-ig. 97. sz., 207. sz. 247