Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Pálmány Béla: Nógrádi hallgatók a bécsi és a krakkói egyetemeken a XV–XVII. században

Hugyagi Zsigmond neve másfél évtizeden át, 1504 és 1517 között többször is előfordul a krakkói magyar kollégium lakói jegyzékében. 1504 és 1505 között Hugyagi János fia Zsigmond megszerezte a baccalaureus címet. 1517 telén újból megjelenik Hugyagi Zsigmond (ez alkalommal az apa nevét nem írják be) és ekkor bizonyára elérte az áhított magisteri fokot is. Nem lehet teljesen kizárni azonban, hogy ez a Hugyagi Zsigmond egy másik, azonos nevű személy is lehetett. Megjegyezzük, hogy a Szécsény melletti Hugyag az Árpád kortól 1848-ig az esztergomi érsekség birtokát képezte. Nem tudni, de valószínűsíteni lehet, hogy ez a hugyagi születésű hallgató is először a szécsényi városi iskolát végezte el, bár maga Hugyag is mezővárosi (oppidum) rangú település volt e századokban. Szécsényi György fia Antal 1515 és 1519 között sikerrel járta ki a bölcsészkar (facultas artium) négy évét és abszolválta a baccalaureus, majd a magister fokozatot is. 1534 telén iratkozott be Szécsényi Benedek fia János. Míg Szécsényi Antal 1515 és 1519 között befejezte a híres egyetem előkészítő karát, Szécsényi János csak az első szemeszterre iratkozott be és lehet, hogy a vizsgákat sem abszolválta. A lengyel városban más nógrádi diákok is tanultak ekkoriban. Hárman is érkeztek Losoncról: 1505 és 1515 között Losonci János fia Mátyás megszerezte a magister címet, 1513-1514-ben Losonci Mátyás fia Pál volt a „bursa" bennlakója, 1536-ban pedig Losonci Balázs fia András nevével találkozunk. E virágzó város magyarsága 1590-ben vette fel a református hitet, a török hódítás'előtt még katolikusok éltek a gabonapiacáról híres, jómódú és szabadalmas mezővárosban. A dél-nógrádi Kösd falu a váci püspökség birtokát képezte a feudalizmus évszázadaiban. Innen, illetve a Mohács előtt Nógrád vármegyéhez tartozó Vác városából érkezett Krakkóba 1510-1511 telén Kosdi Imre fia Balázs és beiratkozott a magyar hallgatók kollégiumába. Pásztó mezővárosa viszont, mint közismert, 1950 előtt nem tartozott Nógrád vármegyéhez, azonban Heves és Nógrád határán feküdvén és 1190-ben III. Béla király által alapított ciszterci apátsága Nógrádban (pl. Szőlősön) is birtokos lévén nem lenne helyes, ha elmulasztanánk az itteni oskolamester házában működő mezővárosi-plébániai iskolában - a mai Magyarország legrégibb polgári jellegű épületében - oktatott klerikusok közül Krakkóba is eljutott egyetemi hallgatók neveinek felsorolását. Annál is inkább, mivel Soós Imre kitűnő, két korabeli pásztói tanítómestert, András gyertyavivő szerzetest (1509) és a világi Mihályt (1522 után, de 1529 előtt) is feltáró új tanulmánya sem tud róluk: 1501 telén Pásztói Gábor és Pásztói Antal, 1534 nyarán pedig Pásztói Márton neve szerepel a beíratott magyarok anyakönyvében. Minthogy a XVI. században Nógrád és Heves megyék egyik legtehetősebb köznemesi családja is a Paztohy nevet viselte, (1542-ben Paztohy Zsigmond és Ferenc 60 jobbágytelket birtokolt Pásztó környéki nógrádi falvakban), nem kizárt, hogy a három ifjú között akadt, aki nem lakóhelyét, hanem nemesi nemzetsége nevét mondta be a lengyel város egyetemére beiratkozva. A bécsi egyetemen tehát négy szécsényi, egy füleki, valamint a valószínűleg nógrádi Gyarmat, illetve Dengeleg faluból származó hallgató tanult 1377 és 1689 között vezetett anyakönyvek szerint, Krakkó egyetemére három-három losonci és pásztói, két szécsényi, továbbá egy-egy hugyagi, kosdi és (balassa?)gyarmati fiatalember iratkozott be 1493 és 1558 között. Közülük legalább hárman, Hugyagi Zsigmond, Szécsényi Antal és Losonci Mátyás a baccalaureatust követő középső, magisteri fokozatot is abszolválták. Az anyakönyvek adatait jelen ismereteink szerint nem tudjuk kiegészíteni az egyetemi tanulmányokat csak egy-két szemeszterre megkezdő, vagy éppen az első, vagy második fokozatig sikeresen el is jutó nógrádi diákok további hazai pályájának nyomon követésével. Nyilvánvaló, hogy szülővárosukban eredetileg nem Szécsényinek, Losoncinak, Pásztóinak, Fülekinek, Hugyaginak, Kosdinak, Dengeleginek hívták őket, valódi családnevük azonban ismeretlen. Létezésük és nem kis számuk azonban ékes bizonyítéka annak, hogy ha keveseknek is, de a fejlettebb nógrádi mezővárosi-kolostori iskolákból indulva a tudomány pályájára is sikerülhetett a korabeli keresztény Európa legmagasabb fokú és leghíresebb tanintézeteibe való bejutás. 233