Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Pálmány Béla: Nógrádi hallgatók a bécsi és a krakkói egyetemeken a XV–XVII. században

vagy rendi klerikusok voltak, kiket a rendi elöljárók küldöttek a magasabb iskolák elvégzésére, vagy főúri családok gyermekei, talán épp a Széchenyi (így!) család utódjai, kik az előiskoláztatást csak a kolostor képzett pátereitől (lektoraitól) szerezhették." Az alábbiakban közölt adatok - az eddig ismert nógrádi papok neveit kiegészítve - újabb, de immár nyomatékosabb közvetett bizonyítékok arra, hogy Szécsényben, Losoncon és talán Füleken is működtek ilyen magasabb fokú tanulmányokra is sikeresen előkészítő városi, kolostori iskolák a török hódítás előtti másfél évszázadban. A bécsi egyetem magyar nemzetbeli hallgatói között 1411-ben tűntek fel az első nógrádi hallgatók: tavasszal Dengelegi Bertalan fia Kelemen, ősszel pedig Szécsényből csatlakozott hozzájuk két diák: Szécsényi Pál és Miklós, sőt a következő évben megérkezett Füleki Benedek is. Szécsény történetében ezek az évek - oklevelek hiányában - eddig teljesen ismeretlenek voltak. Csak a város földesurairól, a Kacsics nembeli Szécsényi nemzetségről tudott, hogy Zsigmond király befolyásos híveiként magas országos tisztségeket töltöttek be: Frank 1393-1395 között erdélyi vajda volt, 1397 és 1408 között pedig a nádor után következő méltóságot, az országbírói tisztet viselte. Testvére Kacsics nembeli Szécsényi Simon 14011402 között töltötte be az erdőntúli részek, Transsilvania vajdai tisztét. Belitzky János feltárta, hogy a Kacsics nemzetségnek szép erdélyi birtokai is voltak, többen erdélyi vajdai méltóságot szereztek. A nevezetes és hatalmas család egyes tagjai végleg Erdélyben telepedtek le és a palásti Radó, a vingárti Geréb, valamint a harinnai Farkas családok alapítói lettek. Szécsény, Szécsényke, Szecsány nevű helység tíz is volt a történelmi Magyarországon (Sopron, Vas, Krassó, Ternes, Bars, Máramaros, Krassó, Temes, Torontál vármegyékben), sőt még az Ipolyparti Szécsény közelében is (Hont-Szécsényke, a váci egyházmegyéhez tartozó kisnógrádi Alsó és Felsőszécsényke), azonban egyikük sem volt olyan jelentős város, mint az 1334-ben Károly Róbert által adott királyi kiváltságlevél által Buda város polgárai előjogaival és a város fallal körülkerítése jogával felruházott, a hatalmas nógrádi, gömöri és hevesi, valamint erdélyi birtokokon uralgó Kacsics nemzetség lakóhelye, Nagy-Szécsény, ahol 1332 óta pápai engedéllyel nagy, 12 kolduló szerzetesnek otthont adó ferences rendház tevékenykedett. Nem lehet kétséges, hogy mind innen kerültek a bécsi és krakkói egyetemekre a Szécsényi nevezetű tanulók. Ami Dengelegi Kelement illeti, bár hasonló nevű község a szatmári Érmeiléken is volt és létezik ma is, mégis valószínű, hogy ő is nógrádi lehetett, minthogy a megyénkbeli Egyházasdengelegen a „Borovszky" monográfia szerint a XIV-XV. században kolostor működött. További kutatást igényel, hogy e testület a ferences, vagy esetleg a ciszterci rendhez tartozott-e, mindenesetre egyértelmű, hogy minden szerzetesrend végzett oktatást saját fiatalabb tagjai, illetve a plébánosi szolgálat ellátása során a település fiatal hívei számára. A nógrádi helységgel való azonosítás tehát valószínűsíthető. A következő szécsényi illetőségű bécsi egyetemi hallgató neve 40 évvel később fordul elő: Szécsényi János 1451-ben, a város husziták által való két évtizedes állandó támadásai közepette jutott el a császárváros egyeteme padjaira. Közel kétszáz év múltán, a török hódoltság viszontagságai korában, 1641-ben bukkan elő a negyedik és egyben utolsó bécsi diák, Szécsényi István neve. Ismeretes, hogy a ferencesek ekkor látogatott iskolát tartottak fenn a végvárban. Gróf Forgách Zsigmond ország nádor özvegye, gr. Pálffy Kata asszony 1625-ben, avégett, hogy „a Pátereknél lévő Tanuló Deákoknak Oskola Házok legyen" örökösen a ferenceseknek adta az elköltözött Szabó Istvántól 160 magyar forintért megvásárolt, a kolostorral átellenben fekvő házát a határban hozzá tartozó réttel együtt. A ferencesek neves tanárai voltak Fulgencius páter a világi tantárgyak tanára és az egyházi emberek mestere (lector artium et magister clericorum 1628), majd az itáliai születésű, képzett Terugia János „magister clericorum" (1631-től). 1634-ben az egyházlátogatási jegyzőkönyv megnevezi a horvát származású „Franchach" azaz Francsics Gergely „tanult ember" iskolamestert. Később, évtizedeken át, egészen a végvár 1663-ban bekövetkezett török ostromáig Czandler Didák atya tanította a nebulókat. Egy diák nevére is rábukkantunk: 1647. május 17-én a nemes ifjú, Palásthy György írt a szécsényi iskolából levelet édesapjának' Ebből az iskolából került tehát 1641-ben a bécsi egyetemre az említett Szécsényi István. A másik híres közép-európai egyetem, a krakkói magyar hallgatói számára fenntartott tanulóház lakóinak névjegyzékének kiadásaiból is több nógrádi név bukkan elő a XVI. század első négy, parasztfelkeléstől, Mohácstól terhes, mozgalmas évtizedében. 232