Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - †Leblancné Kelemen Mária: Adalékok a Nógrád vármegyei Madách Társaság történetéhez

XX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN Adalékok a Nógrád vármegyei Madách Társaság történetéhez Leblancné Kelemen Mária Az elmúlt évtizedekben, napjainkban gyakori jelenség a civil társadalom szerveződése, egyesüle­tek, társaságok alakulása, alapítása. Az egyesületek, társaságok lényegét az alábbiakban foglalhatjuk össze: hatósági jóváhagyással valamely cél szolgálatára tömörült személyek szervezete. Az egyesüle­tek, társaságok alapítását, működését törvények szabályozzák. Működésük feltétele a szervezeti kere­tek kidolgozása, az alapszabály megfogalmazása, írásba foglalása, a vezetőség megválasztása. Műkö­désükhöz szükséges az illetékes felügyelőszerv, rendszerint a Belügyminisztérium által történő nyil­vántartásba vétel, engedélyezés. Az egyesületek, társaságok az elmúlt évtizedekben, napjainkban a legkülönbözőbb céllal (gazda­sági, társadalmi, politikai, irodalmi, művészeti stb.) szerveződtek, szerveződnek. Jelen dolgozatban egy többször „született", feltámadni készült, de napjainkban mégsem élő társa­ság történetének „töredékcserepeit" szeretnénk összeilleszteni. Próbáljuk visszaforgatni az idő kerekét. 1919 őszén a vesztett háború, a polgári forradalom, a tanácsköztársaság után és a formálódó új történelmi korszak küszöbén, néhány évvel Nógrád várme­gye nagy fiának, Madách Imre születésének száz éves évfordulója előtt érthető, hogy a társadalom különböző rétegéből származó azon állampolgárok, akiknek különösen fontos volt az irodalom, Ma­dách Imre szellemi örökségének ápolása, egyesületet, társaságot hoztak létre. 1919 decemberében megalakították a Nógrád vármegyei Madách Társaságot. Levéltári dokumentumok híján a korabeli sajtóra, a Nógrádi Hírlap hasábjain megjelent hírekre, írásokra, a balassagyarmati Palóc Múzeum Helytörténeti Adattárában található, a Madách Társaság üléseit idéző előadásokra, rendezvények be­számolóira, Vas Ágnes, a balassagyarmati Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa szakdolgozatának részleteire hagyatkozhatunk. Utóbbiak szerint a Madách Társaság az 1919. november 3-i alakulása után december 6-án tartotta első nyilvános ülését, ahol is Huszár Aladár elnök, főispán és Kossaczky Arnold ügyvéd, titkár ismertette a Társaság célját, feladatait. A Társaság alelnöke Jeszenszky Kálmán balassagyarmati apátplébános, jegyzője Erdélyi József iskolaigazgató, a balassagyarmati Dalegylet karnagya. A Tár­saság hitelesített alapszabályát a Belügyminisztérium 1920. március 2-án láttamozta. A Társaság működését részleteiben nem ismerjük, így történetét közvetett forrásokból, töredéke­sen tudjuk összeállítani. A Madách Társaság alakulásától kezdve jelentős szerepet töltött be Balassagyarmat város kulturális életében. Üléseit a balassagyarmati városházán és a vármegyeháza nagytermében tartotta. Programjában székfoglaló tudományos előadások, ünnepi megemlékezések szerepeltek, amelyeket a Madách Társaság rendes vagy külső tagjai tartottak. Voltak irodalmi, történelmi, zenei, különböző művészetekhez kapcsoló­dó előadások. Az irodalmi programok a Társaság névadójához, Madách Imréhez fűződtek. Minden évben kiemelt rendezvény volt Madách Imre születésnapjának megünneplése. Az ünnepi est után „a 20-as évek közepétől ún. Serleg-lakomát, díszvacsorát tartottak, ahol a Társaság egy-egy kiemelkedő vezetője mondott serlegbeszédet." De serlegbeszédet mondott a Társaságba felvett új tag is. A Társaság tagjai 1920 novembertől két szakosztály keretében tevékenykedtek: az irodalmi és a művészeti szakosztályban. Kiemelkedő a nagy költő születésének száz éves évfordulója alkalmával 1923. január 20-21-én rendezett ünnepi megemlékezés. Az 1923. november 26-i felolvasó ülésen hangzott el Jeszenszky Kálmán apátplébános előadása Madách Imre és Arany János barátságáról. 225

Next

/
Thumbnails
Contents