Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter

míg Balogh e téren is az együttműködést hangsúlyozta. Más egyházi kérdésekben ütközött Pongrácz Boldizsárral, Matkovics Pállal. Prónay Gábor és Okolicsányi nógrádi követ vitájában békítő szerepre vállalkozott. Balogh személyes érdeme, hogy az általános ügyeken és a személyesen őt érintő vitákon úrrá tudott lenni. A zsinat napi befejeződése után, vagy azt megelőző időben tekintélyes evangélikus küldöttekkel külön is - hol a lakásán, hol máshol - megbeszéléseken próbálta a várható vita hevét csökkenteni, kifogni a vihart a vitorlákból. Amikor „rothasztó hideglelés" tizedelte a követeket, nyilatkozatot adott közre „a követek csak akkor távozhatnak, ha helyettük másokat állítanak". Mindezek, a sokszor taktikai érzéke, máskor gyakorlati tapasztalataiból eredő intézkedései nagyban hozzájárultak a zsinat sikeréhez. Személyes sikere, hogy egyetemes világi felügyelőként tisztségében megerősítették és vezetője lett annak a küldöttségnek, amely a nádorhoz vitte el „a távozó zsinat, az egész evangélikus testet és a zsinati határozatot". Radvánszky Jánossal, Crudi Dániellel, Tessedik Sámuellel együtt az uralkodóhoz küldendő követséget is ő vezette. A zsinat rendben véget ért, elvégezte a munkáját. Az ellenzéki zaj azonban a berekesztést követően továbbra is élénk maradt. Balogh Péter energiájának, életének nagy részét ezt követően az evangélikus egyház javára fordította. Figyelt a működésére, segítőket, támaszokat keresett a bajban. Az elfogadott törvény végrehajtására összpontosította figyelmét. Vay József, Osztrolucky Lajos, Lónyay Gábor és pélyi Nagy István közreműködésével 1803-ban küldöttség élén Bécsben járt, avégett, hogy „a három év előtt tartott egyetemes gyűlésből felterjesztett sérelmes esetek eddig sem orvosoltattak". Károly főhercegnél, aki az osztrák hadsereg főparancsnoka volt, az ügyben járt el 1804-ben, hogy a hadseregnél protestáns papok is alkalmaztassanak. Szegénysorsú evangélikus gyerekek tanulmányainak megsegítésére alapítványokat, többször pénzbeli gyűjtést szervezett, ő maga járt példájával az élen. 1816-ban Balogh Péter vezetésével új küldöttséget hoztak létre, akik 1817 áprilisában magánkihallgatásra bejutottak a királyhoz. Balogh Péter és gr. Teleki József a két egyház - az utóbbi helvét és Balogh az ágostai - József nádornál készítették elő a kihallgatás sikerét. „A király kijelenté, hogy ő vallásáért senkit sem gyűlöl csak tartsa meg vallása szabványait". Az uralkodó megítélése szerint a magyarországi protestánsok üldözik a katolikusokat „s a hivatalból kizárják". A király, nem szerette a sok biblia olvasást, mert „a rosszakaratú emberek minden gonoszt abból igazolnak". A küldöttséget kihallgatáson fogadta Metternich herceg, aki a sérelmek orvoslásának nehézkességét a magyar alkotmány hibáiban látta, amely a király akarata elé „nehézségeket gördít' '. Balogh és Teleki felkereste gróf Zichy Károlyt és herceg Koháryt, a magyar udvari kancellárt, aki elmondta, hogy „a protestánsokra kedvezőtlen rendeletek, egyenesen a legfelsőbb kabinetből jönnek". A kihallgatásnak egyetlen sikere lett, hogy a protestánsok engedélyt nyertek a reformáció 300 éves emlékünnepélyének megtartására." Balogh Péter 1818. szeptember 1-én és 2-án elnökölt a halála előtti utolsó egyetemes ülésén, ezt követően Kisbágyonba utazott, ahol alig egy hónap multán elhunyt. Hivatali idejében létesült az egyetemes iskolai fundus, az egyetemes levéltár, elkezdődött az evangélikus könyvnyomda szervezése. Olyan időszak volt ez, amelynek szándékait, terveit a pénzhiány, és az 1811-ben végrehajtott pénz devalváció azonban megakadályozta. Élete utolsó éveiben sok mindenkivel, korábbi vitapartnerei közül, amint fennmaradt leveleiből megtudtuk, megbékélt és más nem foglalkoztatta, mint családja és a protestantizmus jövője. 1818. november 3í-án országszerte gyász istentiszteletet tartottak emlékére. A pozsonyi főiskola, amelynek hajdan Balogh hallgatója és haláláig pártfogója volt, külön is emlékezett. Beszédet Stanislaides Dániel igazgató mondott. Magyar verseket Karcsay Zsigmond, németet Tessedik Ferenc, szlovákot Palacky Ferenc, akkori pozsonyi tanuló, későbbi híres cseh történész és politikus mondott. A pesti egyetem 1818. december 7-én rendezte meg gyász emlékezését. Magyar nyelvű emlékbeszédet mondott Kis János superintendes, németül emlékezett rá Schwartz Mihály szabadkirályi városi esperes, eperjesi lelkész." 18