Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János: Felső miocén aprógerincesek Egyházasdengelegről

első- és hátsó lábaik között feszülő bőrvitorlájuk segítségével fák között rövid siklórepülésre képesek. Egérfélék (Muridae) Ny- és D-Európa felső miocén korú üledékeiből számos fajukat írták már le. Az egyházasdengelegi anyag legfőbb jellemzői, hogy a felső Ml, M2 zápfogakon a T7 kúp még fejletlen, vagy hiányzik, ugyanakkor az alső ml zápfogak Tma kúpja igen fejlett. Ezért leleteink a Parapodemus nemzetségbe sorolhatók. Magyarországon a Parapodemus anyag (P. gaudryi) a Polgárdi faunából ismert, de itt a fogak méretei átlagosan nagyobbak, ami faji szintű különbségre vall. Hörcsögfélék (Cricetidae) A neogén gerinces faunák leggyakoribb és legfajgazdagabb képviselői, ennek megfelelően jelentős irodalom foglalkozik velük. Leleteink a Kowalskia nemzetségbe sorolhatók, mivel a felső Ml zápfogak anterocone-ja osztott és az anterolophule labiális spur-ja hosszú, a mesolophe ugyancsak hosszú. Az ml zápfogak anteroconidja variál, de mindig osztatlan, az anterolophulid kettős és a mesolophid hosszú. A Kowalskia nemzetségnek csak Európában ezidáig 11 faját írták le. Az egyházasdengelegi fogak méretei, a fogkoronák magassága és az alaktani jellegzetességek leginkább a K. fahlbuschi fajjal való azonosítást támasztják alá. Sivatagi futóegerek (Gerbillinae) A fauna ritka, de jellegzetes tagjai. Közép Európa számos felső miocén és alsó pliocén lelőhelyeiről ismertek. Jelenkori leszármazottaik az óvilág sivatagi és félsivatagi tájainak lakói. A nomalomyidae A ma élő földi kutyák (Spalacidae) rokonsági köréhez tartozó állatok valószínűleg rejtett, föld alatti életmódot folytattak. A faunában két fajuk is jelen van. Az egyik nagyobb méretű Л. viretschaubi Polgárdiból is ismert. A leletek többségét szolgáltató másik kis termetű faj pontos rendszertani körülhatárolása pillanatnyilag nem lehetséges. Az egyházasdengelegi fauna geológiai jelentősége abban áll, hogy Magyarországon mindezidáig az egyetlen kisemlős leletegyüttes, melyet a felső miocén keresztrétegzett homokból gyűjtöttek (A Vas megyei Bérbaltaváron előkerült fauna - Pethő Gy. 1884 - ugyancsak ehhez a képződményhez kötődik, de itt kisemlősöket nem gyűjtöttek). A keresztrétegzett homok hazánkban igen elterjedt és Lóczy 1890 óta sokan tartják úgy, hogy ez egy sivatagi klímájú időszak üledéke. Ma már ennek kétségtelen geokémiai bizonyítékai is rendelkezésre állnak (Schweitzer et Szöőr. 1992). Leletanyagunk ezt a képet némileg árnyalja, mivel a sztyep, illetve sivatagi elemek mellett erdőlakó fajokat is tartalmaz (repülő mókusok). A faunát tartalmazó üledék is kétségkívül folyóvízi homok és nem sivatagi dűnehomok, mivel igen gazdagon tartalmazott halfogakat és folyóvízi puhatestűeket. Mindezek után feltételezem, hogy az egykori tágabb környezet valóban száraz lehetett, de az erdőlakó rágcsálók egy folyómenti galériaerdőben élhettek. Ugyanez a folyó rakhatta le az üledéket is. 168