Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Régészet - Simán Katalin: Irányzatok az őskor legkorábbi szakaszainak kutatásában

Mindezek természetesen csak azokban a leletekben tükröződhetnek, melyek túlélték az évezredeket. Szinte semmit nem tudunk olyan vonatkozásokról, melyeket az etnológia tárt fel a természeti népeknél. Nem ismerjük a családi relációkat, a vallási tiltásokat, szertartásokat, nem tudjuk a rokonság fokának ismeretét rekonstruálni, a házassági kötöttségek rejtve maradnak és azt sem tudjuk, voltak-e mágikus, vallási kötöttségei a dísztárgyaknak. Sajnos az etnológia is csak általános képet mutat. Vagy összeszorult területen élő népcsoportok viselkedéséből, vagy sokévezred alatt kikristályosodott és rögzült szokásjogokból vonhatunk le tanulságokat. A kísérleti régészetnek is igen korlátozott a lehetősége, részint a már említett sokezer éves többlettapasztalat, az eltérő indíttatás és világszemlélet miatt, részint pedig azok miatt a steril körülmények miatt, amelyek a ma értelmezhető források leggazdaságosabb kihasználására törekednek és így kizárják annak lehetőségét, hogy valami szokatlan, valami új jöjjön létre. Csak a mi XX. századi elménk jár a legnagyobb kihasználtságra, a legnagyobb eredményességre a mellékösvények figyelmen kívül hagyásával. Még a mai természeti népeknél is él a rácsodálkozás képessége, a játék, a kíváncsiság. Biztos, hogy az ősember is kísérletezett, játszott, többet foglalkozott az őt körülvevő világ titkaival és csodáival, mint mi. Paleolit lelőhelyeken néha fellelhetők értelmezhetetlen tárgyak, pl. parányi, semmire sem használható obszidiánrögök, gyepvasdarabok, színes kavicsok. Ezek a darabok meglepően hasonlítanak azokhoz a „kincsekhez", melyeket 3-4 éves gyerekek gyűjtögetnek, őriznek féltő gonddal és mutogatnak az arra érdemes felnőtteknek. Feltehetőleg az őseink is játék közben hozták létre az első agyagszobrocskákat, kalapálták meg a rezet, olvasztották meg és öntötték formába a fémeket. Steril kísérleti körülmények között sem cserépedényünk, sem bronzunk, sem acélunk nem lenne, de talán még tüzet sem tudnánk gyújtani. Azt is kétlem, hogy abban a korban szándékosan és tudatosan a legjobbra törekedtek volna. Valószínűleg a megfelelő volt inkább a követelmény. Kérdés, hogy ha egy társadalomban a lét- és fajfenntartást kielégítették, sőt még redundáns tárgyak készítésére, beszerzésére, cseréjére is van lehetőség, mi a mozgatója a haladásnak, a fejlődésnek. A mai természeti népek példája igazolja, hogy ha egy funkcionálisan kedvező helyzet előállt, akkor annak befagyasztásával évezredeket lehet átvegetálni. Egyetlen követelmény a klímaváltozásokhoz való adaptáció. Van azonban néhány alapvető különbség a ma élő természeti népek és a többezer évvel ezelőtti körülmények között. Többezer évvel ezelőtt az élettér az emberi populációk számára szinte végtelen volt. A mai népeknél már beszorult. Több ezer évvel ezelőtt az új népszaporulat számára volt tér, élelem. A legutolsó néhány ezer évre ez ezeknél a népeknél már nem jellemző. Az emberi populációk kezdetben feltehetően kis területen éltek. Az eszközök készítésével egyre biztosabbá vált az élelemszerzés, és a csoport védelme a ragadozókkal szemben. A lehetőség, hogy több élelemről képesek gondoskodni és az utódok jobb védelme a népszaporulat növekedését tette lehetővé. A növekvő népszaporulat egyre nagyobb területen szóródott szét és megindultak a sajátos, elkülönült fejlődések. A korai szakaszokban a fejlődés az egyes területeken sok hasonlóságot mutat, de minél több elkülönült csoport élt viszonylag távol egymástól, annál jobban szétváltak az irányok. Egyedi fejlődések indulhattak meg, amelyet azonban régészetileg alig-alig tudunk követni a leletanyagok szórványossága miatt. Tény, hogy a középső paleolitikumban már - jóllehet általános trendek megfigyelhetők - egyedi vonások mutathatók ki, azaz elkülöníthetők a csoportok. Az, hogy Eurőpaszerte, sőt világszerte azonos tendenciák élnek (Levallois iparok, micoquoid iparok stb.) a közös gyökér bizonyítékai. Ami ezen felül van (pl. a kettő keveredése, a vadászati specializációk, nyersanyag típusok megválasztása) sajátos vonás. Nagyon sok középső paleolit lelőhely tanúskodik róla, hogy ezek a csoportok gyorsan és sikeresen alkalmazkodtak környezetükhöz. Fejlődésük mozgató rugója ez volt, mivel miután sikeres volt az alkalmazkodás, jóformán semmilyen más mozgás nem tapasztalható. Nincs idegen területen megölt állat, nincs idegen nyersanyag vagy technikai hatás. Egyszóval ellustultak. A középső paleolitikum végén, talán éppen a körülmények rosszabbodása (stadiális időszak) miatt felélénkültek a mozgások, és egyértelműen kimutathatók a vándorlások, távoli területek közti kapcsolatok. Kiváló példa erre egyrészt a Jankovichi ipar, mely a Dunántúl északkeleti részét járta be, de nyersanyagában a zempléni' és bükki kövek is megjelennek. Ugyanígy a korai szeleta kultúra, mely a szlovák radiolaritot használta fel. Ezeknek a népeknek a vadászati szokásai sem olyan mere163