Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Régészet - Simán Katalin: Irányzatok az őskor legkorábbi szakaszainak kutatásában

jelenlegi régészeti kutatási tendenciák ezekben az irányokban igyekeznek előrébb lépni, ezt a fajta megismerést kívánják valamilyen módon megközelíteni, feltárni. Ennek megfelelően, az újabb régészeti kutatások két fő irányban fejlődnek és hoznak új eredményeket. Az egyik a tárgyak, jelenségek partikuláris, mélyre ható vizsgálata. Ennek több módját alkalmazzák. Az egyik az ásatási technika finomodása. Paleolit ásatásokon és már nem ritkán neolit és rézkori ásatásokon is a nagy felületek kibontásakor a tárgyak a helyükön maradnak, így a földbekerülés, illetve az eltemetődés állapotát mutatják. (Esetleges közbenső talajmozgás geológiai, geográfiai módszerekkel kimutatható.) A tárgyak és a felszín együttes, integrált képe sokat elárul. Ennél azonban még tovább lehet lépni. A tárgyak egyedi felszedése, pontos helyük és helyzetük regisztrálása lehetővé teszi, hogy restaurálás és refitting elemzések után azok pontos elhelyezkedését, egymáshoz való viszonyát, mozgását rekonstruáljuk. így kapunk információt az egyes tárgyak, tárgycsoportok térbeli szóródásáról és transzportációjáról. Nem kevesebbet árulhat ez el, mint munkamegosztást, településen belüli specializációt. Az egymást fedő tárgyak viszonya a település tartamáról, belső változásairól árulkodhat. A begyűjtött tárgyak elemzését mind a meglévők, mind a hiányzók szemszögéből el kell végezni. A fellelhető tárgyak vizsgálatával egyenrangú a hiányzó tárgyak megállapítása és a hiány okának minél részletesebb elemzése. A hiány származhat ugyanis abból, hogy a telepet csak valamilyen speciális funkcióra hozták létre (darabolóhely, vadásztanya, bánya stb.), hogy a tárgyakat saját vagy kereskedelmi célra elszállították vagy akár abból is, hogy szerves nyersanyaguk elporladt. A meglévő, vagy a hiányzó anyagok viszonya a lelőhelyre, a kettő összessége ellenben a kultúrára, csoportra jellemző képet nyújtja. Csakis ez az együttes kép teszi lehetővé, hogy az egyedi lelőhelyeket egymással összehasonlítsuk és rendszerbe állítsuk. Ugyancsak ebben a folyamatba illeszthető bele az egyes jelenségek, technikai eljárások vizsgálata. Felismerte a tudomány, hogy egy-egy tárgy mögött nem csupán a tárgy funkciója, használata rejlik, hanem mindaz, ami a tárgyat létrehozta, beleértve ebbe az igényt, a létrehozásakor használt munkaeszközöket és technikai tudást, az alkotás folyamatát és tényét is. Ezek azok az elemek, amelyek nem találhatók meg a lelőhelyen. A technikai eljárások, fogások, a mögöttes tartalom feltárására jött létre a kísérleti régészet. Alapvető célja, hogy a kor eszközeit használva hozza létre azokat a tárgyakat és javakat, amelyeket elődeink. Számos irányzat van a kísérleti régészeten belül is. Vannak, akik egyegy apró területtel foglalkoznak igen mélyen (pl. házépítés, kerámiakészítés, kőeszközök gyártása stb.), míg mások a teljes életkörülményt próbálják rekonstruálni, falvakat hoznak létre, gazdaságot alapítanak és kísérleti személyekkel tanulmányozzák a lehetséges életviteleket. Kétségtelen, hogy számos tapasztalatot sikerül levonni mindezekből a kísérletekből, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy hiába használjuk az őskori mintára készült eszközöket, hiába élünk őskori körülmények között, mi magunk már több ezer éves többlettapasztalattal, civilizációs háttérrel és egészen más fizikai és szellemi igényekkel rendelkezünk. Ennek megfelelően az eredményeket is kellő kritikával kell kezelni. Ugyancsak nagy hibaforrása a kísérleti régészetnek, hogy míg az őskor embere sok generációs próbálkozás és a környezete igen mély ismerete nyomán jutott új eredményekre - esetleg még társadalmi tabukkal is megküzdve. Saját korában volt ideje kivárni, amíg a gondolatfoszlány, a homályos idea beérett. Volt ideje rá, hogy az eredeti cél felé haladva vakvágányokon haladjon végig, esetleg azokból teljesen új irányok felé is elinduljon, míg végül eljutott a rutinig. A kísérletet végző régész, mivel sem természeti környezetének ismerete, sem ideje nincs annyi, mint elődeinek, a modern technikát, és tudományt, a matematikát, a fizikát, a kémiát hívja segítségül. így előfordulhat, hogy olyan steril körülményeket hoz létre, olyan specifikus vonásokat visz be a kísérletbe, melyekről ősünknek nem lehetett tudomása, nem állíthatta elő és valószínűleg soha nem is törekedett ilyesmire. Ha eljutunk arra a szintre, hogy őskori eszközökkel őskori termékeket hozzunk létre, szerencsés esetben megállapíthatjuk, milyen technikai fogásokkal, milyen eszközökkel lehetett a legsikeresebb eredményt elérni. Nem tudjuk azonban még mindig, hogy milyen szükséglet - vagy szükségletek hozták létre az egyes termékeket, milyen céllal készültek, ki készítette kinek, milyen gyakran és vajon egybeesett-e minden esetben a tárgy készítőjének szándéka a tárgy funkciójával. Egyszóval még mindig hiányzik a szellemi háttér. Ezen próbál segíteni a mai régészetnek egy 158