Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: Vallásos ábrázolások a Palóc Múzeum pásztorművészeti gyűjteményében

XX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Vallásos ábrázolások a Palóc Múzeum pásztorművészeti gyűjteményében Lengyel Ágnes A magyar pásztorművészetről, a pásztorok készítette használati- és dísztárgyakról, a díszítések jellemző technikáiról, a kiemelkedő faragó egyéniségekről a néprajzi szakirodalomban viszonylag jól tájékozódhatunk. A pásztorművészet szerves kapcsolatban áll a magyar művészet többi ágával, mintakincse beilleszkedik az egyéb tárgyakon előforduló díszítménykészletbe, de a magyar népművészet összképében megkülönbözteti a sok figurális ábrázolás, és jellemzi a régies díszítőelemek (világfa, kozmikus-, geometrikus jelek) megőrzése a stilizált vagy természetes növény- és állatábrázolások mellett. Ezeken kívül jelen van a történeti és vallásos tematika is. A pásztorművészet vallásos ábrázolásaira már a 20-as években fölfigyeltek, de az idetartozó jelek, jelképek elemzésére nem került sor, s a vallási tematika súlyát illető kérdések nem kellően tisztázottak. Fél Edit és Hofer Tamás általában is a magyar ábrázoló népművészet vallásos témáinak csekély voltát említik." A pásztorművészetben való meglétére utal Domanovszky György, Fél Edit-Hofer Tamás-Csilléry Klára' és a Néprajzi Lexikonban Hofer Tamás. Manga János a pásztorművészet díszítőelemeit tárgyalva azonban nem szól érdemben a vallási tematikáról. Jelen tanulmány a Palóc Múzeum pásztorművészeti gyűjteményének vallásos tárgyú, vagy vallási jelekkel ellátott darabjait mutatja be. A Palócföld természeti-gazdasági adottságai még a XX. században is fenntartották a pásztorkodás tradícióit. A Palóc Múzeum pásztorművészeti anyagának egy része a „múzeum régi anyagából" való, azaz az 1944-45 előtti - 90 százalékban elpusztult - gyűjtemény megmaradt darabjai közé tartozik. E tárgytörténeti adatokkal ilyenformán nem rendelkező darabokon kívül a gyűjtemény Kund Elemér magángyűjtő és Patay Pál régész ajándékaiból, illetve Manga János és Zólyomi József 195060-as években gyűjtött tárgyaiból áll. A palócság pásztorművészetének tárgyi emlékei és a Palóc Múzeum vizsgált anyaga a múlt század második felétől kezdődő időszakot, és döntően a XX. század első felét reprezentálják. Ennek megfelelően e tárgyaknál felmerül a funkcióváltás és a folklorizmus kérdése. A pásztorok közül nem volt mindenki jó faragó, s nem egy pásztor másokkal készíttette szerszámait, vagy ünnepi tárgyait, s a kimagasló készségű és specializálódó pásztorokkal a falusiak is faragtattak maguknak. Megrendelésre a faragók nagyobb mennyiséget készítettek turistáknak, városi embereknek is. Megszaporodtak az idegen társadalmi rétegek eltérő igényeinek kielégítésére, kereskedelmi céllal vagy szuvenír jelleggel készült tárgyak. Megjelent a versengés, a „remeklés", egymás felülmúlásának vágya: „Mindég többet és jobbat faragtam. Láttam, hogy a másik kanász hogy farag, én igyekeztem azt szebben, jobban megcsinálni. Eljutott a híre sokfelé, hogy én tudok faragni" - írja önéletrajzában Gyurkó Pál, a palóc vidék híres faragó pásztora. A nagyobb menynyiségben készült tárgyakon egyre inkább érvényesülhetett a megrendelők ízlése s a tárgykör egészen odáigmenően kibővült, hogy „az új faragásokon megjelennek a szocializmust építő jelenünk nagyszerű jelvényei: az ötágú csillag, pártunk jelvénye, népköztársaságunk címere. (...) R. Tóth István termelőszövetkezeti tag ostorán ott van a Kreml távolbamutató tornya, melynek vörös csillaga messze bevilágítja az emberiség útját". A vallásos témájú és kiemelkedő művészi színvonalú pásztorfaragások általában önálló alkotóegyéniségekhez köthetők, akik különböző okokból, vallásos buzgóságból, esetleg bűnbánatból, fogadalomból vagy eladási szándékból készítették e tárgyakat. A vallási témák megjelenése a pásztorművészetben a pásztorság sajátos kapcsolódását mutatja a paraszti népi vallásossághoz. A paraszti vallásos élet a múlt század vége óta egyre gazdagabb és változatosabb tárgyi világgal rendelkezett. A 143