Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Emlékirat Szontagh Pálról

ÁRULÓ TÓTOK Ej adta tótjai, mi lesz veletek? Mért zajongtok újra, elment az eszetek? Még mindig a pánszláv eszméket halljátok? Még mindig a muszka szekerét toljátok? Mudrony Pál és Dulla veszedelmes niység. Megkapta mindegyik most a maga részét. Szebb napok higyjétek virradnak majd rátok. Ha ez árulókat seprűvel hajtjátok.» lilénk részt vett a megyei életben is. Tgy alkalommal a balassagyarmati megyegyűlésen fieve annyira elragadta, hogy jelállott az asztalra, hogy rácáfoljon Tulszky SAgostra egy dörgedelmes beszédben. [Később, amikor 'Török Zoltán vezetése mellett nagy párt alakult ki, mely a megye székhelyének 'Balassagyarmatról Losoncra való áthelyezését tűzte ki célul, akkor minden ékesszólását és befolyását latba vetette, hogy megvédelmezze 'Balassagyarmat elsőbbségi jogát. Küldöttségeit is vezetett ez alkalomból a belügyminiszterhez és pedig sikerrel. Cjyönyörű előadása volt. Xölteményeket meg éppen remekül szavalt, 'többször sírásra indította a társaságot, ha STranytól a „'Tetemrehívás"-t, vagy Cjoethetől „die r

Bayadere"-t szavalta. 'Emlékezőtehetsége fenomenális volt. Ismeretei rendkívüliek. Műveltsége alapos. JVyelvérzéke olyan, amilyen nem egykönnyen fordul elő. «íTz 'Egyetértés 1885. november i'j-iki száma azt mondja róla a többi között: „Szontagh Tál európai highlifman ha 'Brighton-baii, r

Boulogne-ban, vagy Schewening-ben van, tősgyökeres úri ember, ha nógrádmegyei birtokán vagy 15udapesten van. Jíincs az a kincs, nincs az a magas állás, amely képes lenne őt az ő hazafiasán bölcs inlágnézetéből kiforgatni. [Hányszor lehetett volna már miniszter, csak akart volna. T)e ő nem akart megválni a függetlenségétől, nem mintha sajnálta volna a maga megszokott úri kényelmét, amelyet neki magánzó birtokos volta minden irányban biztosíthat, de azért nem, mert meg volt győződve, hogy e független állásban nagyobb szolgálatot tehet a hazájának". „Szontagh Tál magas műveltségű tudós férfiú; nemcsak sokat tud, de csupa szellem is ő maga. Xevés ember van Turópaszerte a világirodalomban annyira tájékozódva, mint ő. 'Kendkívüli emlékező tehetséggel bír. Xönyv nélkül tudja csaknem az egész 'Bocacciót, mélyen ismeri Shakespeare-t, a francia remekírókat, T)antét, Cervantesi, Camoeust, tjoethét, Schillert egyaránt. T)e amellett még birtokában van az ókori klasszikusoknak. Másfelől folytonos figyelemmel kiséri a legújabb világirodalmi termékeket is. Литога páratlan, kedélye örökderült, mint minden valódi bölcsé. Я' társas érintkezésben épen amryira ledelejezi az elmékrt, mint a szíveket. [Aki csak közelebbről megismerheti, mind arra fakad ki, hogy ilyen valóságos belső titkos tanácsos sem igen volt még ebben a hagyomáiryos monarchiában." íA Testi [Hírlap 188c. évi február 20-iki száma vezércikkben írja róla a következőket: „Szontagh Tál a magyar közélet ritka és fájdalom mindinkább ritkuló alakja. [A művelt európai szellemű táblabírák azon fajához tartozott ő /j.8 előtt is, akik nemcsak megértették, hanem Magyarországra importálták a iy. század szellemét és emellett minden ízükben magyarok maradtak. [А nagy tudomány, széles látókör, erős koncentrált ítélőképesség nem ölhette ki ezekből az indolencia bizonyos mértékét. [Nyugalom, mérséklet képezte e férfiak jellemének alapvonását. Semmi modern fitogtatás, vagy a képességeknek apró pénzre való beváltása. Semmi ciráda, hanem színarany. Semmi látszatra számítva, hanem egy egyszerű külszín alatt hatalmas, átható elme, igazi mély alapos szilárd jellem."» [Nagy Iván hírneves geneológus és történetíró, aki vele egy faluban Jtorpácson lakott, s kivel több mint q.o évig meghitt barátságban élt, így írt róla a többi között: „Xellemes és kitűnő szánok volt. nemcsak hangjának tetszetős bájával, élénk és lángoló tüzével, de beszédének tartalmasságával és kiválóságával is meghódítva hallgatóit. 3iét nyelven beszélt és nem csak az ókor remekíróit tanulta és ismerte, de szorgalmasan olvasta az újkori világirodalom termékeit is. Jíoratius, Ovidius, Thaedrus, Juvenalis, 'Tacitus, 'Dante, 'Tasso, Milton, Shakespeare, Camoeus, "Byron, Schiller, Cjozthe, [Heine, 'Berzsenyi, [Arany, ."Kölcsey, '\'örösmarty, Tetőfi és a többi munkáiból könyv nélkül egész fejezeteket elszavalt. Latinul annyira tudott, hogy azon nemcsak választékos prózát, de verseket is írhatott. Sőt alap, tartalom és él tekintetében mint epigrammaíró is kiváló tehetséget árult el. Szóval az irodalomnak buzgó híve volt s arra többet is áldozott, mint [Nágrádmegye egész közönsége. 93