Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: A nyúllá változott jáger esete – avagy Mikszáth a jubileumáról

Valóban lenyűgöző, bámulatos rendezett tablókép lehetett, melynek középpontjából már csak az a személy hiányzott, akinek e felállást hitelesítenie kellett. Mikszáth Kálmánért küldöttséget menesztettek, hogy a helyszínre kísérje „A mesemondót". Ez volt annak a Kozma Andor versnek a címe, melyet a küldöttség visszaérkezéséig az egybegyűltek meghallgattak. Addig is születtek már Mikszáthoz írt versek (Jakab Ödön, Szávai Gyula tollából), de Kozma Andor kétségkívül az egyik legtehetségesebb hivatalos alkalmi versszerző volt. A mesemondóban lendületes nyelven, jólgördülő rímekkel, variált refrénnel 1 i versszakon át dicsőítette az írót: „Ki magyar mesét mond, legyen mindig áldott, /Babért a fejére, útjára virágot."' Nem kell az ünnepség menetét részletezni ahhoz, hogy megállapítsuk, minden és mindenki a helyén volt. Beöthy Zsolt köszöntő beszédével kezdődött, aki átadta a már említett nemzeti ajándékot, a birtok okmányait. Beöthy beszéde - de végsősoron minden megszólaló is - a már korábban megismert gondolatokat ismételte gazdagabb körítéssel, ünnepibb szósszal tálalva. Ezt követően üdvözletet mondott gróf Zichy János közoktatásügyi miniszter, Berzeviczy Albert az Akadémia nevében, Sághy Gyula az egyetem rektora, aki átnyújtotta a díszdoktori oklevelet, majd végeláthatatlan sorban érkeztek a küldöttségek. A köszöntők elhangzása és az ajándékok átadása után végül Mikszáth Kálmán is sorrakerülhetett. Az ünnepség bőségét, gazdaságát és benne saját helyzetét egy ünnepi szónoklatban meglehetősen szokatlan, meghökkentő, koporsót idéző morbid képpel fejezte ki. „... annyira megzavart a sok dicséret, a mirha, a mámorító falernumi borok, hogy nem bírok magamra találni a virágok alatt." A Vigadóban elmondott beszédét a jubileummal kapcsolatos nézetei összefoglalásának tartjuk, melyben a meghatott ünnepelt hálás szavai, s az idős ember bölcselkedése mélyén az éles szemmel figyelő író hangját lehet hallani. Mikszáth a Vigadóban a közkedvelt (elvárt) jelmezt magára öltve mesét költött, mondott saját jubileumáról is. A kis íróasztalról, mely mint táltos lovacska odahozta őt a fényes terembe, az ünnepre, mihez foghatót nem is gondolt soha. Szépen sorjában megköszönte hát mindenkinek, gondosan, komoly meghatottsággal, de fel-fel csillanó humorral; pl. „...mit szóljak még, hogy otthon jól érezzem magam, hogy senkinek sem maradtam adósa", vagy mikor leendő választókerületéhez fordulva megjegyezte, „bizony elhozhatták volna már a mandátumot is." A beszédében mesemondás és hálálkodás közben - csak úgy mellékesen, Mikszáthosan - az irodalom, az irodalmi élet néhány alapkérdésével is foglalkozott. Mikszáth Szent Péter esernyőjével a mennyország kapujában 83