Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: A nyúllá változott jáger esete – avagy Mikszáth a jubileumáról

ügyhöz méltóan lefolynia kellene. Úgy érezzük, hogy nincsen egészen helyén, ha a Kisfaludy Társaság, a nők, a vármegye és még egyéb hivatott tényezők külön-külön ünnepelnek. Az együttesség lenne bizonyára a legalkalmasabb forma. Hogy azután az egésznek melyik tényező állana az élén, azt az arra hivatottak állapíthatják meg egymás között." A cikkíró logikája nem hagy kétséget afelől, hogy ez a vezető szerep a vármegyét illetné. A provincializmus tetten érhető a megyei rendezvények szervezésében is. A jubileumi előkészületek során - melynek legfőbb állomása a megyei Mikszáth-ünnepélyt rendező bizottság megalakulása volt megfeledkeztek Balassagyarmatról, mint városról, mely ezen megsértődve az ünnephez való jogát városi közgyűlési határozatban rögzítette: „Mikszáth Kálmán ünnepléséből leginkább Nógrád vármegye veszi ki a részt s így a vármegye székhelyének, Balassagyarmatnak is méltóan kell őt ünnepelnie. Nem hagyhatjuk itt szó nélkül, hogy a Mikszáth-ünnepélyt előkészítő helyi bizottság tagjai közé Balassagyarmat főképviselőjét, a főbírót be nem választották." A vármegye is közgyűlési határozatba foglalta (1909. október 6-án) és meg is valósította terveit: Szülöttének érdemeit jegyzőkönyvbe örökítette meg, s ezt díszes kivonatban az ünnepeltnek átadták. Az országos ünnepségen a vármegye képviseltette magát, a díszkiadást több példányban megvásárolták, kezdeményezték a losonci és rimaszombati főgimnáziumoknál ünnepség szervezését, ugyanitt alapítványokat hoztak létre, támogatták azt a javaslatot, hogy az író szülőfaluját Mikszáthfalvának nevezzék el, és Murányi Gyula szobrászművész által díszes emléktárgyat, szoborcsoportot készíttettek, és elhatározták, hogy a jubileum napjának előestéjén a város ablakit kivilágíttatják. A vármegyei közgyűlés fenti határozatát ismertető hírlapíró még a következőket fűzte hozzá: „Nógrád vármegye ezzel méltóképpen lerótta háláját és elismerését a nagy író iránt. Még csupán az van hátra, hogy Balassagyarmat városa egy utcát nevezzen el róla, mint ezt már az ország több városa megtette. Kürtabony (nemsokára Mikszáthfalva) községre pedig az a nemes feladat várakozik, hogy Mikszáth szülőházát, méltó ünnepség keretében emléktáblával jelölje meg, még az író életében..." A vármegyei tervekről, a sajtó útján október 29-én közzétett 16-i határozatról Mikszáth Kálmánnak is mint „hírlapolvasónak van tudomása". Ezt a tényt abból a valószínűleg Prónay Mihály főispánhoz küldendő levél fogalmazványtöredékből ismerhetjük, melyben köszönő szavait formálgatta: „Be kell vallanom őszintén, hogy szinte érdememen felül kitüntetőknek érzem ezeket a határozatokat - de egyszersmind azt is, hogy bármilyen fényesen ünnepelne is akár Európa (amint hogy nem teszi) az én kis vármegyém bármely szerény elösmerése volna nekem akkor is a legkedvesebb. Annál inkább eltölt hálával, hogy a vármegye úgy szólva két kézzel nyújtja érdeklődésének és méltánylásának külső jeleit olyan mértékben, hogy azokkal mintegy elborítva nem érzem érdemeimet akkoráknak, mint azok jutalmát. De végre én megbírom, s a vármegye is. Csak virtusához marad hű... Nógrád vagy tesz valamit, vagy nem tesz, de ha tesz, nem teszi félig."" Mikszáthot mintha csak feszélyezte volna a nagy készülődés, nyomasztotta volna, hogy elborítják az események. A gyarmati utcanév adással kapcsolatban egyenesen mérsékletre inti a család kedves barátnéját Rudnayné Veres Szilárdat. Rudnayné, aki az országos hölgybizottság elnökeként a jubileumi ünnepségek legbuzgóbb intézője volt, megyei kapcsolatait felhasználva - hisz nógrádi származású ő is - bizonyára megpróbálta előmozdítani a névadás ügyét. Csak éppen megjegyezzük, hogy valószínűleg nem sok sikerrel, ugyanis a balassagyarmati közgyűlés novemberi határozatában a szándéknak nincs nyoma. A Rudnaynénak 1909. október 29-én írt levél Mikszáthnak a jubileummal kapcsolatos gondolkodásmódjáról, egész hozzáállásáról is árulkodik; arról, hogyan vélekedett a kultusz főszereplője, a jubiláns író maga a kultikus személy: „Elhiszem, hogy meg van elégedve Nógráddal. Meg is lehet. De én is meg vagyok elégedve Nagyságoddal, mert az eredmény a Nagyságod műve. Jól lehet, el kell ösmerni, hogy a megye kitett magáért derekasan. Urak ezek, akik semmit se tesznek félig... Ami a gyarmati utca elnevezést illeti, ne méltóztassék iránta bővebben érdeklődni. Egyrészt azért, mert már a vármegye eddig is többet tett, mint amennyit álmomban várhattam; másrészt, mert az utca elnevezés nem okoz nekem örömet. Kis szülőfalum elnevezése, ha már nem torlódik eléje ezután akadály, teljesen kielégíti e nembeli hiúságomat. Ugyancsak ez az álláspontom a főváros utcájával is. Szép lesz, ha meglesz magától, de nem érdemes érte akciót kezdeni... Különben lesz, ahogy lesz, a fődolog ( a jubileumnál is sokkal jobb), hogy egészségesek legyünk, s hogy a selmeci pipa jól szeleljen."" 79