Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglátás Salgótarjánban 1890–1922

aki később tulajdonosa is lett a szállodának. Pályája tipikusnak tekinthető, amennyiben előbb pincérként, majd vendéglősként dolgozott Salgótarjánban. Azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy feltehetően öröklés útján szállt rá a tulajdonjog. Unokanővére, Rosenfeld Polatsek Regina hagyhatta rá. Polatsekék szintén ott voltak a községi képviselő testület legtöbb adót fizető tagjai között. A Pannónia főpincéréből lépett elő tulajdonossá Krämer Samu, aki létrehozta a Hungária szállodát és a Wehovszky-kertet a salgótarjániak nyári szórakozóhelyévé tette. Főpincérből lett tulajdonos a Pannónia 1920 utáni korszakában Nagy József, aki jeles iskolákban szerzett gyakorlatot. 1910-ben telepedett le Salgótarjánban, előtte Aradon, Kolozsvárott, Déván, Gyulafehérváron, Nagyváradon, Tordán és Érsekújváron pincérkedett. A nem izraelita vallású vendéglősök közül - a legtöbb adót fizetők jogán - Kiss Gyula került be a képviselő-testületbe. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szállodások, vendéglősök közül néhányan képviselő-testületi tagként a község ügyeibe is beleszólhattak. A többség annak ellenére, hogy ezt a jövedelmi szintet nem érte el, biztos megélhetést tudott nyújtani családjának, neveltetést biztosítani utódainak, hogy majd ők feljebb emelkedjenek a társadalmi ranglétrán."" Összefoglalva a polgárról mint tőkés vállalkozóról és mint mindennapi ellátást igénylő vásárlóról és szórakozást, felüdülést kereső vendégről elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a modern városfejlődés megkövetelte szolgáltató hálózat - így a kereskedelem és vendéglátás - területén a bevándorolt zsidóság jelentős számbeli és tőkebeli fölénybe került. A főként a galíciai pogromok idején Salgótarjánba érkezett zsidók önálló ortodox egyházat tartottak fenn, ami fokozta a település felekezeti megosztottságát, amihez még egy kasztszeríí üzemek szerinti különállás is társult. Megosztotta még a társadalmat a bevándorolt népesség származási helyének, ott űzött foglalkozásának s ebből adódóan mentalitásának különbsége. Etnikai és vallási tekintetben is tarka kép bontakozik ki tehát Salgótarján ellentmondásokkal terhelt polgári fejlődésében. A társadalom egyes rétegei között éles választóvonalként húzódtak a jelentős jövedelmi különbségek. Ezek a tényezők megnehezítették az ipar fejlődés nyomán megindult polgárosodás folyamatának kiteljesedését, megnehezítették a polgárosodó életformák térhódítását. Úgy véljük, hogy Salgótarján vendéglátásának vizsgálatával érzékeltetni tudtuk a polgárosodó település fejlődésének jellemzőit, ellentmondásait. Vöröskatoiíák a Vadász szálloda előtt 47