Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása

pussal, és a cselekmény konkrét ideje is kivetítődik a mitikus időbe. A nógrádi népi vallásosság tanulmányozása során találkoztunk már e szemlélet működésével a hagyományos ünnepi lét dokumentálásakor, és a rituális alapú szakrális szoborszemlélet megfigyelése során." A katolikus liturgia is Krisztus életének és szenvedésének pontos követésével végsősoron szintén újra jelenvalóvá teszi az evangéliumi időket. Amint vázoltuk, elhivatása óta Karmanné egész életét rituális létmódként éli meg, és ily módon a fentiek értelmében több életmegnyilvánulása egybeesik a keresztény mitológia vonatkozó mintaképeivel. Az egyik legmeghatározóbb ilyen élménye az elhivatásakor „kapott" Jézus újraszül(et)ésének programja, amelyet azóta folyamatosan képvisel, gyógyító tevékenységével is összefüggésben. Az acélgyári templombeli észleléseinek tulajdonított, az unió mystica kereteibe tartozó jelentőség következtében azt végsősoron csak a mítosz kategóriáival azonosítva tudja elmondani. E fölfogás megfelel a népi képzelet és emlékezet ELIADE által leírt működésnek, amelyet az események helyett kategóriák, a történeti személyiségek helyett pedig archetípusok határoznak meg. A Jézus-foganási élmény - a Szentlélektől megáldott Szűz Mária nyomán - Karmanné számára hierogámiaként jelentkezett, mely az ókori kultúrákban, Észak- és Közép-Európa szerte mintaadó példának számított a világot megújító, egyetemes termékenységet és bőséget előidéző, szertartásos nemi egyesülés számára. Karmanné képzeteiben a világ megújulásának programja szintén szerepet játszik. A Megváltó születése a keresztény üdvtörténetben központi jelentőségű, s noha Jézus az egyházi tanítás szerint nem teremtmény, a betlehemi történések, mint a keresztény teremtéstörténetben a teljesség helyreállítása Ádám vétke után, párhuzamba állítható más kultúrák teremtésmítoszaival. Archaikus fokon pedig e teremtésmítoszok - példaadó mintaként - szerepet kapnak minden olyan szertartásban, ahol valamely teljesség - többek közt az emberi egészség - helyreállítása a cél. Ahhoz, hogy a beteg meggyógyuljon, még egyszer meg kell születnie, s a születés ősi mintája a kozmogónia. Ezért volt szokás hajdan a teremtésmítoszt elszavalni gyógyítás során, és ehhez egészen hasonlóan a „somosi asszony" Jézus kisdedkénti újraeljöveteléről szokott beszélni gyógyításai, gyógyító zarándoklatai közben. E jelenségben, a Szűz Máriával való egyéb szerepazonosságai esetében és Karmanné nagyrészt chiliastikus jellegű tanításaiban az az archaikus fölfogás tükröződik, hogy az archetípusok utánzása és a paradigmatikus cselekedetek ismétlése nem csupán utánzás, hanem az őseredeti mitikus pillanattal való azonosulás is illetve a mitikus történések jelenvalóvá válása. A másik jellegzetesség, hogy a - Karmanné szerinti - karancsi kápolna „égivé nyilvánítása", „világraszóló" jelentősége, sőt a Karancs-hegy fölötti tér isteni lakhellyé válása szintén elterjedt motívum a hagyományos kultúrában, amelyet az európai parasztság is képviselt a legutóbbi időkig, a kereszténység kozmikus liturgiaként! befogadásával. Már a környékbeli hagyomány is mitikus időbeli történések eredményeként tartja számon a Karancs-hegy és a kápolna keletkezését, az archaikus hagyományban pedig egészen elterjedt egyes hegyeknek az ég és föld találkozásaként, a világ közepén, Szent Hegyként való fölfogása." " Végül még röviden kitérünk a „somosi asszony" szerepvállalásának vallásszociológiai értelmezésére. Fenti leírásunk és a témában közölt korábbi publikációink azt mutatják, hogy Karmanné rendelkezik profetikus képességekkel, szerepvállalása kapcsolatban áll a prófétai státus több jellemző vonásával, másrészt tevékenysége nem függetleníthető teljesen a varázsló típusú szereptől sem. Szociológiai értelemben Karmanné is olyan magánvállalkozó, aki a szervezett formákon kívül minden intézményes védelem és biztosíték nélkül gyakorolja hivatását azzal együtt is, hogy zarándoklatain - más híveihez hasonlóan - időnként egy pap is résztvesz. A prófétai státussal szemben a varázsló típusához áll közel abban, hogy egyenként szolgálja a hozzá folyamadók részleges és közvetlen igényeit, beszédét pedig lényegében a test egyik gyógyítási technikájaként alkalmazza. Bár tevékenységében vannak az egyházi gyakorlatot mintázó, de az egyházi rendtartással ellenkező megnyilvánulásai - karancsi megszentelt kövön pap nélkül gyónás és mannavételkénti áldozás, stb. -, inkább rituális jellegű tevékenységével nem törekszik az egyházzal szemben a vallási hatalom - hívei részéről tekintett - legitim gyakorlására, tanításait és egyéb közléseit nem a szimbolikus hatalom eszközeként használja. Ezek a tanítások nem képeznek filozófiai jelentőségű, kifejezetten rendszerezett tant, inkább csak a gyógyítást szolgáló implocit hit fokozását célozzák. Viszont a varázslóval szemben, a prófétai szerepnek megfelelően jellemzi őt a nyereségről való lemondás, és az a képesség, hogy ki tudja fejezni és kezelni tudja hívei számára egyrészt a betegséget és az egyéni élet más problematikus jelenségeit, másrészt az évezredvégi történelmi jelent, mint rendkívüli helyzeteket vagy válság-szituációkat. Összességében Karmanné komplex egyéniségnek tekinthető, aki a hagyományos, nem szekularizált népi vallásosság világát élteti tovább a jelenben, szélsőséges formában. 150