Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása

vei az „égi akaratot" közvetíti a köré csoportosulóknak. Karancs-hegyi próféciáinak sorában például 1993. pünkösdjén, előbb interaktív módon égre emelt kommunikatív tekintettel állott (6-7. kép), majd közönségéhez fordulva mondta: „Szentlélekistenem aszongya hozzátok szól. Vagyis, az egész világhoz. Ne ijedjetek meg aszongya, közeleg felénk (...) égi jelenet (...) ez nem a világ végi, hanem ez egy égi jelenet lesz, megpróbáltatás sajnos, mit csináljunk. (...) Akkor [Szentlélekistenét] mindenki megnézheti, és azt mondja le lehet fényképezni. Szentlélekistenemet senki nem látta, de ő lesz legelő. Két méter két centis, az Égnek Ura száznyolcvanöt centis, az Úrjézus kétméteres. És a Szűzanyám százhatvanöt centiméter magas. Ezt mindenki lássa egy óra hosszáig. Két óra hosszáig morajlik a föld, csattog, villámlik, eső nem lesz. És besötétedik a föld, tizenöt percig. (...) Nyugodtan legyetek, nem a világvége és kész. De ennek meg kell lenni, mer baj van. Köszönöm szépen." Emellett Karmanné prófétai módon, visszatérően ígéri és ébren tartja a Messiás újra eljövetelének reményét. Azonban ezt a keresztény világképhez képest sajátosan a karácsonyi kisdedhez hasonlóan ismét gyermekszületésként jövendöli. E jövendölését jelentőségteli misztikum lengi át, és ezirányú „transzcendens ismereteit" az őt felkeresők - a hozzá vonzódás intenzitása szerinti - különböző körei között különféle mértékben osztja meg. A zarándoklatain résztvevőknek elhivatása óta beszél erről. A körülményekkel kapcsolatban a konkrétság különböző szintjein mozog. Jézus anyjára vonatkozóan olykor annyit mondott, hogy „a Kisjézuska a Magyar Földön fog megszületni és világra szól". Máskor ezt a Karancs környékére lokalizálja, és egyik zarándoklatán azt is tudatta, hogy a Jézust újra megszülő anya a körükben van, és majd tizenkét hónapi terhességet követően szüli újra meg a Messiást, időnként azt is megemlítette, hogy „az asszonka má nem fiatal, egy idős néni". Bensőbb körben még tovább pontosította: hatvannégy évesen fog szülni, miközben „égi utasításra" saját valódi életkorát titokban tartotta. A kis Jézus újra eljövetelét szinte elhivatása óta aktuálisnak tartja, a közelmúltban pedig konkrét időpontot mondott: a születés időpontja 1993. május 7. éjfél, a keresztelőé pedig pünkösd napja. Helyszíne a Karancs-hegyi, mennyei segítői által „égivé nyilvánított" kegykápolna. Aki ekkor megérinti Jézus pólyáját, „meggyógyul". Házi szentélyében húsvét táján elhelyezte a kis Jézus csecsemő-kelengyéjét, melyet többen csókolgattak, és legközelebbi híveinek saját köntösét is széttárta, látni engedvén „előrehaladott állapotát". Karmanné e mentalitásának alapja az 1975. évi elhivatásáig nyúlik vissza, amikor templomból történő távozáskor Szentlélekegyistene még „megszólította": „... fordulj vissza! Gyermeked fog születni aszongya, aki világ megváltója, Jákob lesz a neve". Ezután a templomban „eldőt", sokára tért magához, és akkor „esett" teherbe." A születendő gyermek nevét később az „égiek módosítására" Krisztiánnak mondta. Naplóbejegyzése szerint „ha a gyermek megszületik azonnal új világ lesz. Mérgeskígyó sáska járás lesz olyan bogarak ami az égből jön és vér csöpög belőle nem szabad megfogni azonnali halált okoz, be kell ásni a földbe ha találunk ilyet." Az 1993. május 7-i születés elmaradt, „az égiek másképp rendelték el. (...) majd várni kell még egy kicsit". Ugyanez év Szent Mihály napon (szept. 29.) a hasznosi zarándoklatán megjelenteknek elmondta, hogy mostmár az égiek nem engedik búcsújáró helyekre, csak „ha a kis Jézuska megszület. Má pedig nemsoká itt lesz, vagyis azt mondja, hogy ebbő az évbő má nem megy ki. De decemberbe nem lesz, a biztos, azt mondja Szentlélekegyistenem. (...) Csak az édesanyja, aki születi, a szája lesz, semmi több. Haja, szeme, arca, mindenje a jóságos Szentlélekegyistenemre hasonlít. Mer tőle kapta az asszonyka. (...) Hozza a földre a nagy örömet és boldogságot és az igazságot. Nagyonszépen köszönöm." Karmanné keresztény alapon álló, ugyanakkor egyfajta sajátos, konkrét helyzethez-igazodó erkölcsiséget képvisel a hozzá fordulók körében. Mindezt közvetlenül, transzcendens interakciója szerint megélten valósítja meg, nem valamilyen elméleti megfontolás vagy élettapasztalat eredményeként. Megfigyelhető volt, amikor egy családi válsággal küzdő asszony tanácsot kért, hogy szabad-e elválnia a férjétől vagy továbbra is tűrjön, és maradjon a férjével. E kéréssel Karmanné a házi oltára felé, égi pártfogóihoz fordult: „Szentatyám, bocsánatot kérek, Szentlélekistenem. Ez az asszonyka tudni akarja (...) hogy a férjével maradjon továbbra is, vagy elváljon tőle, hogy ez nem élet, aszongya". Szentlélekistenem azt „válaszolta", hogy rossz most, de még rosszabb lenne egyedül. Egy másik krízishelyzetben az általános iskolai végzettségű, huszonnyolc éves salgótarjáni férj immár nyíltan párkapcsolatot folytatott egy tizenhét éves középiskolás lánnyal. ' Problémájukra Karmanné úgy reagált, hogyha a feleségét házastársul fogadni jó volt, akkor titokban kellett volna szeretnie a leányt, és nem nyilvánosságra hozva, amibe felesége belebetegedett. „Mer ha ő megtanáta a kislányba magát, ha szerette, a szeretet nagyon nagy dolog. Még az égiek is a szeretetre vágynak. (...) És szépen, megértően kéne elválnyi, ha el akarsz." A somosi asszony tehát adott helyzetben megengedhető megoldásnak tartja a 147