Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. II.

Ekkor következik a fésülködés. A pataki asszonyok haja, fejtetőn középen van elválasztva, az erre merőleges, két fül között vezetett, további választékkal különítik el az előhajat. A hátihajból összekötés nélkül, a fejhát közepén három ágból egy fonatot fonnak, jó szorosra. Újmenyecske korában még K.J. is kontyvasat használt: a piskóta alakú, kissé ívelt, sárgaréz eszközt a fonat indítása fölött átfűzték a haj alatt, s ez alá rögzítve tekerték, jobbról balra vezetve a fonatot kontyba. A 60-as évektől „egyszerűsítettek" A hátihaj fonatát felhajtják, s tövét leszorítván, körbetekerik, végét alácsúsztatva. Egy nagyméretű biztosítótűt vízszintesen beletűznek a kész konty közepébe, ami kis igazítás után megtartja a kontyot. Az előhaj két tincsét, az archoz húzva valamivel a szem magassága fölött indítva a fonást, befonják három ágban, a fül alsó harmada fölött a fonatot hátravezetik, majd végét a konty alá dugva rögzítik. 10-15 év alatt a hajvégek „elkopnak", ezért egy szatyingdarab belefonásával kénytelenek meghosszabbítani a fonatokat. A hajat teljesen azonban csak hajmosáskor bontják ki. Naponta elég az előhaj két tincsét átfonni, a konty pedig két-három napig is jó. Ilyenkor azonban egyenként fonják újra a fonatokat, tehát a választékokkal nem kell bíbelődni. A haj rendbetételét követően óvatosan belebújnak a felsőszoknyába, felkötik a kötényt, hátul szalagcsokorba rögzítvén a megkötőket. Következnek a felsőtestre való további ujjasok, a mellény, a vállkendő. A berliner kendőket helyi szokás szerint átlósan kettéhajtva összefércelik, hogy ne csússzon szét. Az így már háromszögű kendőt a vállukra terítik, nagyobb méretű kendőből az átlóval párhuzamosan tenyérnyit aláhajtanak előtte. A vállkendő végeit mellükön jobbról balra, majd balról jobbra vezetve áthajtják egymáson, s jobb oldalon megtűzik egy nagy „kapcsos" (biztosító) tűvel, a váll irányába kissé ferdén vezetve azt. Amikor a kabát van soron, előtte nyakukba teszik a sálat, végeit áthajtják egymáson, úgy, mint a vállkendőnél láttuk. Utoljára maradnak a fejkendők. A hátrakötcíkhöz nélkülözhetetlen a papír merevítő. Ez tulajdonképpen egy tok, amely a homlok fölött, kissé hátrafelé dűtve, megemeli a kendőt, s oldalt hátrahajtva, két szarvat formáz. Ez adja e kistáji csoport női viseletének legszembeöltőbb vonását. A merevítő teteje hátrafelé lejt, oldalai összetartva hátul a konty alá futnak. Azonban a papír nincs rögzítve, hátul szétbontható, s hozzáfogva a kendőt, azzal együtt alakítják ki a kívánt formát. K.J. az asztalra, letakart ágyra maga elé teríti a felvenni kívánt kendőt, visszájával felfelé úgy, hogy a hátán majd lecsüngő sarka van tőle legtávolabb. A kendő átlójával párhuzamosan, de attól kb. tenyérnyivel lejjebb ráteszi a lazán szétbontott merevítőt úgy, hogy annak felvételekor majd a fej felé eső oldala van felül. A kendő magához legközelebbi sarkát a papír fölött visszahajtja. A hajtásélnél összefogva, átfordítván a fejére borítja. Nagyjából eligazítja felül, a két oldalsó sarkat hátravezeti, áthajtván egymáson, összetűzi. Majd óvatosan leemeli a fejéről, s ismét lerakja maga elé. Most már mintha hátulról más valaki fején formázná, eligazítja a hajtásokat, ráncokat, s véglegesen rögzíti a kendőt. A két sarok tulajdonképpen nincs összekötve, de látszatra kötéscsomót mutat, amit három gombostű fog egybe. A kendő formázása begyakorlott mozdulatokkal, gyorsan megy, a merevítő segítségével „adja magát". Az elkészült hátrakötő-kendőt K.J. óvatosan ismét a fejére illeszti, homlokán behúzza addig, ahonnan az előhaj fonása indul, majd hátul alányúlva a lecsüngő saroknak, a rögzítőcsomó fölé jól feltolja a konty át. Fejhez rögzíteni a kendőt már nem szükséges, a konty megtartja. Felsőkendőnél az előkészítés műveletét hasonlóképpen kezdik el, de a papírral együtt átlósan összehajtott kendőt már a fejen igazítják, rögzítik. Az itt használatos merevítő kevésbé bonyolult, lényegében csak a kendő tartását erősíti, annak közepébe téve. Ennélfogva jó tartású anyagból készült kendőből el is maradhat, noha így könnyebben félrecsúszik a kendő viselés közben. A hátrakötőnél előbbre húzott felsőkendő fönt a szarvak hegyén vízszintesen fekszik, két oldalt alig összetartva fut le, kissé az arcba húzva. Az áll magasságában elfogy a kendőből a merevítő. A két sarkot, hátulról egy-egy nagy hajtást belefogván lazán áthajtják egymáson, s a /ш/rafótájéhez hasonló, látszólagos kötéscsomót formáznak, gombostűvel rögzítvén azt. 11 K.J. amikor hazaérkezik a busztól, mindjárt átöltözik. Elsőnek a kendők kerülnek le, majd a felsőtestre való ruhák. Csak az alsóneműként viselt, kötött ujjasféle marad. A kötényt, felsőszoknyát másikra cseréli. Alsószoknyáknál változó: a szebb, újabb vagy könnyen piszkolódó darabokat kíméli, mások maradhatnak. De egyet mindenképpen levesz, mert az otthoni viselethez kevesebb szoknya kell. A legalsó szoknyát és többi alsóneműt magán hagyja, lábbeli, harisnya azonban más van otthonra. Ellenőrző gyűjtések szerint ezek általános elvek. Az változó, hogy ki, hol tárolja másnapig a levetett jönni-menni ruháit. Függ ez a házberendezéstől, lakáshasználattól, s attól is, hogy mennyi gondot fordít az illető ruháira. K.J. a hálószobában egy támlás székre pakol, mindig azonos rendben. A kabátot vagy bélelt-mellényt a szék támlájára akasztja, 123